Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Veszprémy László: Anonymus Itáliában? 335
348 VESZPRÉMY LÁSZLÓ hihetünk, mivel a szerző a keresztes hadjárat alkalmával valóban átutazott Magyarországon. Ugyanakkor nem sok érv szolgálhat amellett sem, hogy az 1210-es éveknél sokkal későbbre tegyük a Geszta keletkezését, akkora, amikor a királyi hatalom ereje már megroppant, s a leghatalmasabb úri nemzetségek egyre inkább azt hihették, hogy a királyi hatalom az ő felhatalmazásukból működik. A Névtelen műve szemléletében nem is áll olyan távol Anonymus Gallusétól, mint azt első olvasásra gondolhatnánk. Azok a célok, amelyeket a vérszerződés pontjai kitűztek, az 1210-es évek folyamán mind megbuktak, s az 1222- évi Aranybulla, majd 1231. évi megújítása már más hatalmi és társadalmi környezetről tanúskodik. Ezt Nógrády Árpád — más szempontok alapján végzett — kutatásainak eredményei is támogatják. Nógrády a II. András-kori méltóságokat elemezve többek között Csepel agaso címe kapcsán állapította meg, hogy ebben a szerző még a II. András-kori újítások előtti állapotot tükrözi.62 A névtelen szerző itáliai — legalábbis szellemi értelemben vett — tájékozódása a mű külpolitikai és közjogi mondandóját illetően is hasznos lehetetett. Gerics József joggal utalt arra, hogy I. Frigyes császár európai hegemóniára törő tervei milyen éles reakciót váltottak ki a párizsi jogászok köréből, akik a római császári igényekkel szemben fogalmazták meg a királyság önállóságát az egyetemes hatalmakkal szemben. A magyar szerző eljárása egyértelmű: a római jog helyett a magyar szokásjogot tekinti jogalapnak, s valóban utal arra, hogy a szkítákat egyetlen imperátor sem igázta le. Mindezt megtudhatta Párizsból, Stephanus Tórnacensis körétől, de ugyanúgy megtudhatta Itáliából is, ahol a Barbarossával folyó küzdelmek ébren tarthatták és aktualizálhatták a császár-ellenenes irodalmat és jogi műveket. Nem szabad elfelejteni, hogy a Tournai-ból származó jogász maga is Bolognában tanult, s Summáját esetleg teljesen vagy részben még ott készíthette. Másfelől pedig az itáliai jogi iskolák, a városi kancelláriák legalább annyira melegágyai volt a császár, illetve a pápa és nemzeti királyságok közötti jogi, jogszolgáltatási, hatásköri vetélkedés értelmezésének, mint francia társaik. Az észak-itáliai jogi irodalom ismeretére utal az az apró nyom, miszerint az embola szó értelme a bolognai jogász, Irnerius glosszájából magyarázható meg. Az embola kifejezés a hazai középkori latinságban tudtunkkal csak két helyen fordul elő: Anonymusnál (55. fejezet) és a XIV századi krónikaszerkesztésben (103. fejezet).53 A két előfordulás nyilvánvalóan nem független egymástól, a kettő közötti viszony azonban nem határozható meg könnyen. Mályusz Elemér és Kristó Gyula például közös forrásra, az ún. ősgesztára gondoltak, míg Horváth János a szó alkalmazását Anonymus leleményének és azóta kétségbevont és megcáfolt görög nyelvi jártassága bizonyítékának tartotta.5 4 52 Nógrády Árpád: „Magistrates et comitatus tenentibus". II. András kormányzati rendszerének kérdéséhez. Századok 129. (1995) 157-194., 160-161., 186. 53 Anonymus, 55. fej.: Felix igitur Hungarorum embola periculorum experientia iam securior et exercitatior de ipsa continua exercitatione preliorum viribus et potestate prestantior — SRH I. 110.; Krónikaszerkesztés, 103. fej.: rex igitur et gloriosi duces ... una cum felici embola totius Hungáriáé cum triumpho victorie gaudentes redierunt — SRH I. 369. 54 Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum II. Commentarii 1. Ab initiis usque ad annum 1301. (Bibliotheca scriptorum medii recentisque aevorum) Composuit iílemér Mályusz adiuvante
