Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Veszprémy László: Anonymus Itáliában? 335
ANONYMUS ITÁLIÁBAN? 337 dig jutott, hogy a forráshasználat azonosítása során feltételezte Ρ mester itáliai tartózkodását.10 Győry János később a francia, orléans-i retorikai hagyományok ismeretét kívánta bizonyítani, amit azonban Horváth János kézikönyvében elvetett, s a Névtelen irodalmi stílusát a bolognai hagyományokra alapozva mutatta be.11 Persze rögtön hangsúlyoznunk kell, hogy a bolognai iskola legnépszerűbb, a korabeli jegyzők között rendkívül elterjedt művéről van szó, aminek ismeretét nem feltétlenül és szigorúan csak Bolognához lehet kötni. Ezek valóban fontos megállapítások, hiszen árnyalják a korábbi kutatás azon sejtését, hogy a magyar krónikában bizonyosan hasznosított művek csak a francia iskolákban és könyvtárakban lettek volna hozzáférhetők, miközben eddig fel sem merült, hogy bizonyos kéziratok magyarországi gyűjteményekben is meglehettek, vagy éppen ezekben az évtizedekben kerülhettek oda. A kutatás hamar felfigyelt arra, hogy Anonymus az ország határain túlra is utazott, amire egyértelműen utalnak a balkáni útvonalra vonatkozó helynevek. Itáliai, római útra gondolt Szilágyi Loránd, és 1196-ra tette azt.1 2 Valóban, magától értetődik, hogy a balkáni és a római a legfontosabb diplomáciai útvonalak közé tartoztak, amelyeken a magyar követek bizony sűrűn megfordultak. Más kérdés, hogy az észak-itáliai helyneveken túl, délebbre utaló nyom nem található a gesztában, noha nehezen lenne kétségbe vonható, hogy a Bologna-Róma útvonal sem maradt ismeretlen a magyar követek előtt. Legkoncepciózusabban Győri János vont be római, pápai forrásokat a névtelen szerző élettörténetének a rekonstruálásába, sőt, személyét kapcsolatba hozta egy korabeli, magyar vonatkozású pápai registrum-csonkítással. Egyébként éppúgy elgondolkoztató és nehezen megmagyarázható, hogy a francia helynevek miért hiányoznak. Hiszen változatlanul nagy a valószínűsége, hogy a 12. század második felében a francia földre küldött magyar klerikusok között, legalább egy rövid időre, ott lehetett szerzőnk is, a magyar királyi udvarban pedig számos francia iskolázottságú klerikussal találkozhatott. Mélyebb, kiterjedt egyetemi tanulmányokat nem folytathatott, de azt, amire jegyzőként szüksége lehetetett, azt — nyelvi és retorikai szempontból, valamint a jogi szemléletmód terén — kiválóan elsajátította. Ezekre a tanulmányokra egyébként Győry János a vonatkozó párizsi, orléansi tananyagból találó példákat gyűjtött össze.1 3 A Névtelen feltételezett tanulmányainak nem igazán elmélyült voltát szépen bizonyítja az, hogy jogi természetű utalásai mind közvetettek. Ezek egytől-egyig olyanok, amelye-Murphy: Rhetoric in the Middle Ages. Berkeley, Los Angeles-London 1974. 215-220. Kiadását 1. Ludwig ν. Rockinger: Briefsteller und Formelbücher des elften bis vierzehnten Jahrhunderts. (Quellen und Erörterungen 9.) München 1863. 53-94., 47-49. (reprint New York 1961.); Harry Breslau·. Handbuch der Urkundenlehre für Deutschland und Italien I. Leipzig 1889. 627-628. 10 Jakubovich Emil: R mester. (Adalékok az Anonymus-kérdéshez). In: Emlékkönyv Dr. gróf Klebesberg Kunó negyedszázados kultúrpolitikai működésének emlékére születésének ötvenedik évfordulóján. Bp. 1925. 196-197. 11 Horváth J.: Stílusproblémák i. m. 207-217. További retorikai kézikönyvekre visszamenő hely a Geszta 56. fejezetében, végső forrása Rhetorica ad Herrenium, 1. Anonymus - Kézai i. m. 69. 12 Szilágyi Loránd: Az Anonymus-kérdés revíziója. Századok 71. (1937) 192. 13 Győry János: Gesta regum gesta nobilium. Tanulmány Anonymus krónikájáról. Bp. 1948. 36-56.
