Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Veszprémy László: Anonymus Itáliában? 335
336 VESZPRÉMY LÁSZLÓ zai vulgáris szóbeliség, egykoron egyébként minden kétségen felül létező, alkotásaira vezethető vissza.3 A kutatás Anonymus műveltségének forrásait elsődlegesen a korai francia katedrális-iskolák és egyetemi képzés keretei között kereste, s ha a francia-magyar kapcsolatokra vonatkozóan a korszakból fennmaradt csekély számú, de nagyon fontos forrásunkra gondolunk, nem is ok nélkül. A legújabb összefoglalások, így Kristó Gyula munkái is, magától értetődő rövidséggel rögzítik a tényt, miszerint a Névtelen francia iskolában tanult,4 s — az egyébként eddig is ismert — itáliai forrásairól alig-alig vesznek tudomást. A névtelen szerző lehetséges itáliai tájékozódásának ugyanakkor mindig is voltak képviselői, noha ennek az elképzelésnek az alátámasztására egyáltalán nem könnyű bizonyítékokat találni, hiszen a párizsi magyar diákokról tudósító levelekhez hasonló dokumentumok nem maradtak fenn.5 Az itáliai nyomok sorában gondolhatunk az Eckhardt Sándor6 és nyomában Kapitánffy István által emlegetett itáliai és szintén itáliai eredetű bambergi kéziratra, ahol egy kötetben találhatók az Anonymus által bizonyítottan használt források. Ezek szerint a Biblioteca Laurentiana egy Monte Cassinó-i eredetű kéziratában együtt találjuk az Exordia Scythicat, Darest és egy Ae/ieis-kommentárt, valamint a bambergi kéziratban, amely talán nápolyi eredetű, a trójai háborúról szóló művet és egy Aeneis-kivonatot. Egyébként az eddig is nyilvánvalónak tűnt, hogy az Exordia Scythica szövegének itáliai eredetűnek, sőt, a firenzeivel szemben, annak is a ma meglévő vatikáni és vatikáni-urbinói variánshoz közel állónak kell l^inie.7 Déri Balázs mindezt szépen igazolta a Névtelen által használt pigmenta szó kapcsán, feltételezve egy elveszett ős-Exordia változatot.8 A korabeli Ars dictandík közül a kutatás igen hamar azonosította Ugo Bononiensis, a bolognai székesegyház kanonokjának 1119 és 1130 között íródott kézikönyvét, a Rationes dictandi prosaicet (Ά prózai fogalmazás alapelvei'), amely német földön is nagyon ismertté vált.9 Jakubovich Emil egészen ad-3 Geszta 25 fej., vö. Die „Gesta Hungarorum" i. m. 162. (História de preliis 2., 12.). A joculatori stílus, a párhuzamos és ismétlő szerkesztésmód elemzésére 1. Horváth János klasszikus összefoglalását, Horváth János·. Árpád-kori latinnyelvű irodalmunk stílusproblémái. Bp. 1954. 196-238., az idézett helyre: 320. 4 Kristó Gyula·. A történeti irodalom Magyarországon a kezdetektől 1241-ig. Bp. 1994. 39., 63. és Uő: Magyar historiográfia I. Történetírás a középkori Magyarországon. Bp. 2002. 54. - Utóbbiban már Anonymus név szerint ismert tanáraként emlegeti Stephanus Tornacensist. 5 III. Béla emlékezete. A szöveganyagot válogatta, fordította, a bevezetőt és a jegyzeteket írta Kristó Gyula és Makk Ferenc, a képanyagot válogatta Marosi Ernő. Bp. 1981. 105. 6 Eckhardt Sándor: A pannóniai hún történet keletkezése. Századok 61-62. (1927-1928) 606. - Mint írja, „nem volna haszontalan", ha a kutatók ezt a lehetőséget is megvizsgálnák. Kapitánffy István még kisebb terjedelemben reflektált az itáliai kapcsolat lehetőségére, 1. Kapitánffy István: Hungaro-Byzantina. Bizánc és a görögség középkori magyarországi forrásokban. Bp. 2003. 199-200.; az itt közölt tanulmány első megjelenésére 1. Kapitánffy István: Anonymus és az Excidium Troiae. Irodalomtörténeti Közlemények 75. (1971) 726-729. 7 Erre már Győry János is utalt, 1. Győry János: Ε mester franciaországi olvasmányai. Magyarságtudomány 1. (1942) 11-12. Értékelésére 1. Thoroczkay Gábor: Anonymus latin nyelvű külföldi forrásai. Historiográfiai áttekintés. Turul 72. (1999) 109-111. 8 Déri Balázs: „..Jît pigmenta multa habebant." Megjegyzések R mester forrásainak néhány kérdéséhez. Magyar Könyvszemle 105. (1989) 223-236. 9 Vö. H. M. Schaller, in Lexikon des Mittelalters. Bd. 5. Stuttgart-Weimar 2002. 169.; Franz-Josef Schmale: Die Bologneser Schule der Ars dictandi. Deutsches Archiv 13. (1957) 16-34.; James J.
