Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Bagi Dániel: Szent László és Szent István Gallus Anonymus gestájában. Megjegyzések a III. könyv 25. fejezetéhez 291

324 BAGI DÁNIEL asszonyi előrelátás őrizte meg az életét, és az elindulóknak megparancsolta, hogy mikorra kell visszatérniük. Akkor pedig nagy öröm kerekedett a jelenlevők között, hogy a királyné ilyen bölcsen ügyelt a király becsületére és az ország hasznára, és hogy a király barátai tanácsára meghallgatta (a királyné) kéréseit. Ahogy pedig megérkeztek azok, akikért elküldetett, először nem a király, hanem a királyné elé álltak, aki nyers és szelíd szavakkal megdorgálta őket, majd a király fürdőjébe vezették őket. Ott együtt fürdőzvén, Boleszló őseik emlékét magasztalta, és a következőket mondván úgy korholta őket, mint atya a fiait: »Nem illik nektek ekkora [bűnt] elkövetnetek, nektek, akik ily nagy nemzetségből származtok.« A korosabbakat mind ő maga, mind mások által csupán szavakkal dorgálta meg, a fiatalabbaknál pedig a szavakat botütéssel egészítette ki. És így miután megajándékozta és méltóságokkal ruházta fel őket, atyailag megfeddve és királyi öltözékkel ékesítve örömmel hazaküldte őket."16

1

Végezetül: „És ha valamely derék vendég elnyerte az ő tetszését a katonai szolgálatban, azt nem vitéznek, hanem fiának nevezte".16

2 Gallus Anonymus leírása teljesen egyedi vonásokat mutat. Már a középkori szerzők, így Kadhibek, a belőle táplálkozó Nagy-lengyel krónika, illetve a későbbi szintézisek is más eszközökkel festették meg az első lengyel király portréját. Nem különb a helyzet a modern történetírással sem. Mindig is voltak olyanok, akik forrásértéket tulajdonítottak a gesztaíró Boleszló államférfiúi mivoltát vázoló fejezeteinek. így a nagy királyról monográfiát írt Stanislaw 161 Uo I. c. 13.: „Duces vero suosque comités ac principes ac si fratres vei filios diligebat, eosque salva reverentia sicut sapiens dominus honorabat. Conquerentibus enim super illis inconsulte non credebat, contra lege condempnatis iudicium misericordia temperabat. Sepe namque uxor eius regina, prudens mulier et discreta, plures pro culpa morti deditos de manibus lictorum eripuit et ab imminenti mortis periculo liberavit, eosque in carcere, quandoque rege nesciente quandoque vero dissimulante, sub custodia vite misericorditer reservavit. Habebat autem rex amicos XII consiliarios, cum quibus eorumque uxoribus omnibus curis et consiliis expeditis convivari multociens et cenare delectabatur et cum eis regni familiarus et consilii ministeria pertractabat. Quibus epulantibus pariter et exultantibus et inter alias locutiones in memóriám ex occasione forte generis illorum dampnatorum incidentibus, rex Bolezlauus illorum morti (pro) bonitate parentum condolebat, seque precepisse eos perimi penitebat. Tune regina venerabilis pium pectus regis blanda manu demulcens, sciscitabatur ab eo, si carum ei fieret, si quis eos sanctus a morte fortisan suscitaret. Cui rex respondebat, se nichil tam preciosum possidere, quod non daret, si quia eos posset ad vitam de funre revocare, eorumque progeniem ab infamie macula liberare. Hec audiens regina sapiens et fidelis pii furti se ream et consciam accusabat et cum amicis XII et uxoribus eorum ad pedes regis pro sui dampnatorumque venia (se) prosternebat. Quam rex benigne complexans cum osculo de terra manibus sublevabat, eiusque fidele furtum, ymmo pietatis opera collaudabat. Eadem igitur hora pro cativis illis, per mulieris prudenciam vite reservatis cum equis plurimis mittebatur et cunctibus redeundi terminus ponebatur. Tunc vero letitia multiplex illis residentibus accrescebat, cum regina regis honorem ac regni utilitatem sie sapienter observabat et rex eam cum amicorum consilio de suis petitionibus audiebat. Uli autem, pro quibus missum fuerat, venientes, non statim regi sed regine presentabantur, qui ab ea verbis asperis et lenibus castigati ad regis balneum ducebantur. Quos rex Bolezlauus, sicut pater filios secum balneantes corrigebat, eorumque progeniem memorando collaudabat. Vos, inquit, tanta, vos tali prosapia exortos, talia committere non decebat. Elate quidem provecciores verbis tantum tam per se, quam per alios castigabat, minoribus vero verbera cum verbis adhibebat. Sicque paterne commonitos ac indumentis regalibus adornatos, datis muneribus collatisque honoribus, ire domum cum gaudió dimittebat." - id. kiadás 32-33. 162 Uo. I. c. 16: „Et quicumque probus hospes apud eum in militia pioDabatur, non miles ille, sed regis filius vocabatur..." - id. kiadás 36.