Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Dániel: Szent László és Szent István Gallus Anonymus gestájában. Megjegyzések a III. könyv 25. fejezetéhez 291
292 BAGI DÁNIEL lítva, amely a Geszta ma ismert három kézirata közül csak kettőt vett figyelembe.7 Legutóbb hozzáférhetővé váltak magyar vonatkozású nyelvemlékei is,8 az általában érdeklődők pedig Körmendy Adrienn szócikkéből tájékozódhatnak a szerzővel és a művel kapcsolatban.9 Jogos kérdésként merülhet fel azonban, hogy lehet-e a Geszta magyar királyokra vonatkozó részeit önmagában, szöveg- és eszmei környezetéből kiragadva vizsgálni? Hogy ennek milyen veszélyei lehetnek, arra legutóbb Veszprémy László mutatott rá Adémar de Chabannes Magyarországot érintő feljegyzéseiről írt munkájában.1 0 Ráadásul nem szabad elfelejteni, hogy Gallus Anonymus művében jól kitapintható politikai érdekek érhetők tetten. Maga vallott úgy, hogy arról és azokról fog írni, ami, illetve akik a Geszta főszereplőjének, megrendelőjének és szellemi ösztönzőjének, III. Ferdeszájú Boleszló (1102-1138) fejedelem tetteinek megörökítéséhez mindenképpen szükségesek. A Gesztában szereplő magyar királyok jelenléte tehát — véleményünk szerint — nem lehet véletlen. Nagyon jellemzően mutatja ezt a jelen tanulmányban részletesen nem vizsgált Péter magyar király (1038-1041, 1044-1046) esete, akiről még egy templomépítést is feljegyzett az ismeretlen történetíró, ezzel emléket állítva egy olyan személynek, aki legfeljebb mellékszereplője lehetne az egész történetnek. Mindemellett egy szó sem esik a Lengyelországhoz ténylegesen köthető I. Béláról (1060-1063), aki — legalábbis a magyar krónikakompozíció szerint — a pomeránok elleni hadakozásban is részt vett. így itt — egyben a Geszta tárgyában írott korábbi dolgozatunk folytatásaként is1 1 — Szent László és Szent István gesztabeli szerepét kívánjuk részletesebb vizsgálat tárgyává tenni, melyhez kiindulópontként Ferdeszájú Boleszló 1113. évi magyarországi zarándoklatát szeretnénk felhasználni. Gallus Anonymus részletesen emlékezett meg a fejedelem látogatásától, és a következőket tartotta érdemesnek feljegyezni az eseményről: „Mivel [Boleszló] nem fejedelemséget, hanem nagyszerű királyságot kormányzott, és különféle ellenséges keresztény és pogány nép veszélyeztette, magát_ és megóvandó országát az isteni hatalomra bízta, és tárgyalás ürügyén, csak kevesek tudtával, teljes áhítattal elzarándokolt Szent Egyedhez és Szent Istvánhoz. És ennek negyven napja alatt úgy böjtölt volna, hogy nem vágyott volna többre, mint hogy kenyérrel és vízzel üdítse fel magát, ha csak — a nagy megerőltetés miatt — a püspökök és apátok bölcsessége misékkel és imádkozással szeretetből fakadó kötelességként nem törte volna meg ezt a böjtöt. És minden egyes nap szállásáról gyalog, néha mezítláb, addig ment a püspökökkel 7 Chronicae Polonorum usque ad annum 1113. Ed. Jan Szlachtowski, Rudolf Köpke. Monumenta Germaniae Historica. Scriptores (a továbbiakban: MGH SS) IX. Hannover 1851. (a továbbiakban: Chronicae Polonorum) 418-478. 8 Király Péter·. A lengyel krónikák, évkönyvek és M. Miechow „Tractatus"-ának magyar vonatkozásai. Nyíregyháza 2004. 10-11. 9 Korai Magyar Történeti Lexikon (9-14. század). Főszerk. Kristó Gyula. Bp. 1994. (a továbbiakban: KMTL) 51. 10 Veszprémy László: Adémar de Chabannes krónikájának magyar vonatkozásai. Textus és kontextus. Századok 137. (2003) 461. 11 Bagi Dániel: Remény a királyságra. A gnieznói találkozó „koronázási jelenete" a lengyel ősgestában és a mű kapcsolata a Könyves Kálmán kori magyar belpolitika. Α. Γ,lázadok 137. (2003) 349-380.
