Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Dániel: Szent László és Szent István Gallus Anonymus gestájában. Megjegyzések a III. könyv 25. fejezetéhez 291
SZENT LÁSZLÓ ÉS SZENT ISTVÁN GALLUS ANONYMUS GESZTÁJÁBAN 293 és káplánokkal, míg nem teljesítette a Szent Szűz és annak a napnak kánoni óráit, valamint a hét bűnbánati zsoltárt örömmel, és ezt gyakran az elhaltakért való virrasztás után az összes zsoltárral toldotta meg. A szegények lábának mosásában, alamizsnálkodásban olyannyira áhítatosnak és buzgónak mutatkozott az egész zarándokút során, hogy senki, nála irgalmat kereső szűkölködő nem tért vissza könyörülete nélkül. És bármely püspöki helyre, apátságba vagy prépostságba ment az északi fejedelem, annak a helynek a püspöke, az apát vagy prépost, és néha maga Kálmán magyar király is rendes felvonulással Boleszló elé vonult. Maga Boleszló pedig mindenütt felajánlott valamit az egyházaknak, de ezeken a legfontosabb helyeken csak aranyat és palástokat hozott elő. És amilyen áhítattal fogadták egész Magyarországon a püspökök, apátok és prépostok, olyan bőkezűen gondoskodtak evilági szolgálatáról, és ő megajándékozta azokat, azok pedig őt. Mindazonáltal a királyi tisztviselők és szolgálók mindenütt követték, és a király bizalmasai feljegyzést készítettek a király számára arról, hol fogadták Boleszlót figyelmesebben vagy figyelmetlenebbül. És ha úgy látszott, hogy valaki figyelmesebben és tiszteletre méltóbban fogadja őt, arról azt mondták, hogy a király barátja és kétség kívül elnyeri az ő kegyét."1 2 A Geszta harmadik könyvének 25. fejezete egyfajta foglalata a mű eszmei mondanivalójának. Maga a narratio azonban nem itt, hanem a következő fejezet végén ér véget. így a történetírásban máig nem született végleges ítélet arról, hogy a geszta írása valamilyen okból abbamaradt, vagy esetleg a 25. fejezet után egy újabb történet kezdődött volna. Mindazonáltal ahhoz nem férhet kétség, hogy a 25. fejezet — mind tartalmi, mind kompozíciós szempontból — az opus méltó lezárásának tekinthető. A fejedelem zarándoklatának bemutatása (egyben a Geszta leghosszabb, egybefüggő magyar vonatkozású passzusa) tulajdonképpen csak egy, és rögtön hozzá kell tenni, kisebb részét teszi ki ennek a fejezetnek. Gallus Anonymus ugyanitt volt kénytelen elmagyarázni, miért kel-12 Gallus III. 25.: „Nam cum ipse non ducatum, sed regnum magnifïcum gubernaret ac de diversis et christianorum et paganorum nationibus hostium dubitaret, semet ipsum regnumque suum servandum divine potentie commendavit et iter peregrinacionis ad sanctum Egidium sanctumque regem Stephanum occasione colloquii, paucissimis hoc rescientibus, summa devotione consumavit. Omnibus quippe diebus illius quadragesimae sola contentus panis et aque refectione jejunaret, nisi tanti laboris occasione discrecio presulum et abbatum missis et orationibus illud jejunium caritatis obsequio violaret. Singulis quoque diebus ab hospitio tamdiu pedibus quandoque nudis cum episcopis et capellanis incedebat, donec horas perpetuae Virginis dieique canonicas septemque psalmos cum letania poenitentiales adimplebat, et plerumque cursum psalterii post defunctorum vigilias adjungebat. In pedibus etiam pauperis abluendis, in elemosinis faciendis ita devotus et studiosus per totam viam illius peregrinationis existebat, quod nullus indigens ab eo misericordiam quaerens sine misericordia recedebat. Ad quecumque locum episcopalem, vel abbaciam, vel preposituram dux septentrionalis veniebat, episcopus ipsius loci, vel abbas, vel prepositus vel ipse rex Ungarorum Colummannus aliquociens obviam Bolezlauo cum ordinata processione procedebat. Ipse autem Bolezlauus ubique semper aliquid per ecclesias offerebat, sed in illis locis principalibus nonnisi aurum et pallia proferebat. Et sic religiose per totam Ungariam ab episcopis et abbatibus et prepositis recipiebatur, ita munifice sibi corporale servitium ab ipsis cum summa diligentia parabatur, et ipsos ipse donabat, et ipse ab ipsis donabatur. Ubique tum earn ministri regis et servitium sequebatur, et ubi Bolezlavus diligentius vel negligentius reciperetur, notificandum regi a suis familiaribus notabatur. Et quicunque diligentius eum et honestius recipere videbatur, amicus esse regis vel gratiam inde consequi sine dubio dicebatur." — id. kiadás 156-158.
