Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az ifjabb király országa 231
AZ IFJABB KIRÁLY ORSZÁGA 241 Mivel a december 5-én megerősített pozsonyi béke a viszály elsimítására volt hivatott, magától értetődik, hogy az abban foglaltak, részben legalábbis, bízvást kapcsolatba hozhatók a konfliktus okaival. Azok a rendelkezések, melyek a jövőre vonatkoznak, nyilván nem jöhetnek szóba ebből a szempontból, de azok az utalások is bátran mellőzhetők — mint például egymás híveinek zaklatása vagy ellenkezőleg, átcsábítása —, amelyek sokkal inkább tekinthetők egy már kibontakozóban lévő viszály szükségképpeni következményeinek, semmint okainak. Mindezek előrebocsátása után az egyezmény egyetlen pontja akad fenn a rostán, az tudniillik, amely aligha ok nélkül került a szöveg élére. Ebben, amint arról már szó esett, István arra kötelezi magát, hogy megelégszik az országnak azzal a részével (porcio regni nobis assignata), amit apja a pozsonyi békében adott neki. A magyar történetírásban régóta jelenlévő értelmezés szerint a béke ezen cikkelye arra utal, hogy 1262-ben IV Béla az István által addig is birtokolt Erdély mellett újabb területeket bocsátott fia kormánypálcája alá, nevezetesen a Duna vonaláig terjedő egész keleti országrészt. '1 Ε megállapítás alapvetően helyes voltában nincs okunk kételkedni, más kérdés, hogy a valóság valamivel bonyolultabb lehetett. Nem világos például, miként volt az lehetséges, hogy István Erdély élére való visszatérését követően, tehát 1260 után, számos esetben önállóan rendelkezett kelet-magyarországi ügyekben, ha területi hatáskörének kibővítésére csak az 1262. évi pozsonyi egyezmény rendelkezése alapján került sor. A jelenségre Szűcs Jenő már jó ideje utalt,J megfigyelése azonban mindeddig visszhangtalan maradt, pedig szerfelett valószínű, hogy az valójában az 1262. évi konfliktus kulcsát adja a kezünkbe. Az említett megfigyelést alátámasztó adatok sora 1261-ben indul. István július 4-én a Bihar megyei Szalacson (in Zoloch)7 3 kiadott oklevelével írásba foglalta azon megegyezést, mely a Káta nembéli lázári7 4 Rafael fia Gábor és unokaöccse, Tamás fia Rafael között jött létre a birtokaik, libertinusaik, szolgáik és szolganőik feletti osztozás ügyében. A megállapodás szerint Lázár (Lazar) Gábornak, a két Sár (Sar), valamint Homok (Humuk) Rafaelnek jutott, miközben Miske (Mixy), Bábony {Bábun), Ősi (Ewsy), Paszab (Pazab) birtokokat, továbbá a Pap {Pop) nevű birtokon lévő nyolc ekényi földjüket osztatlanul hagyják továbbra is." A birtokok közül Lázár, Sár, Homok és Miske Szatmár megyében," míg Bábony Ugocsában," Ősi Vö. Marczali Henrik: Magyarország története az Árpádok korában 1038-1301. (A magyar nemzet története II. Szerk. Szilágyi Sándor.) Bp. 1896. 531-533.; Pauler Gy.: A magyar nemzet tört. i. m. II. 249-250.; Hóman Bálint - Szekfű Gyula: Magyar történet I. Bp. 1935. 576-577. (a vonatkozó rész Hóman B. munkája); Szűcs J'.: Az utolsó Árpádok i. m. 114.; Kristó Gyula: Magyarország története 895-1301. Bp. 1998. (Osiris Tankönyvek) 238. Szűcs J.: Az utolsó Árpádok i. m. 113. " Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I'-IV Bp. 1987-1998.1. 663-664. 71 Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV század közepéig. Bp. 1995/ 775. 1261: A zichi és vásonkeői gróf Zichy család idősb ágának okmánytára I-XII. Szerk. Nagy Iván, Nagy Imre, Véghelyi Dezső, Kammerer Ernő, Lukcsics Pál. Bp. 1872-1931. (a továbbiakban: Zichy) I. 11-12. '" Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a XV század elejéig. — A kéziratos adattárat a szerző szívességéből használhattam, önzetlen segítségét ezúton is köszönöm. " Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I—III., V Bp. 1890--1913. I. 431., vö. még Szabó István: Ugocsa megye. Bp. 1937. 280.
