Századok – 2005

TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az ifjabb király országa 231

240 ZSOLDOS ATTILA október 13. között kiállított oklevelében már mint megerősített esztergomi érsek tűnjék fel.6 3 A „királyi kincsek" Medvevárba vitelére tehát — elsősorban minden bizonnyal a koronázási ékszerekről lehet szó — valamikor 1262 januárja és októ­bere között, a legnagyobb valószínűséggel IV Béla említett délvidéki útja alkal­mával, kerülhetett sor. Az pedig, hogy a rendszerint Fehérvárott őrzött királyi jel­vényeket1 IV Béla szükségesnek tartotta olyan helyre szállítani, amely a lehető legmesszebb esik az Erdély élére állított idősebb fiától, egyértelműen igazolja: a király és István kapcsolatát ekkor már a bizalmatlanság légköre jellemezte, s így IV Béla indokoltnak látott egy efféle óvintézkedést. Az országban mindazonáltal még nyáron is nyugalom honolt, hiszen a pan­nonhalmi monostor egyik szerzetese minden nehézség nélkül mehetett Fehérvár­ra, hogy ott június 2-án oklevelet állíttasson ki egy monostorának adományozott birtok ügyében.' " A háború feltehetően ősszel tört ki, aminek jeleként szeptember 3. után Istvántól/*' október vége után IV Bélától nem ismerünk napi kelettel ellá­tott oklevelet.''' Lefolyásáról, az egyes hadi eseményekről — ha voltak ilyenek egyáltalán0 " — semmit sem tudunk. Mivel december 5-én már a nem sokkal ko­rábban (nuper) Pozsonyban megkötött egyezség megerősítésére került sor, s IV Béla országbírája is Pozsonyban ítélkezett november 25-én,'1' szerfelett valószínű, hogy helytálló az a vélemény, mely a pozsonyi béke megkötésének idejét is novem­ber 25. tájára, magát a konfliktust pedig az ezt közvetlenül megelőző időszakra, november hónapra helyezi,7 " azaz hosszan elhúzódó hadműveletekkel semmi esetre sem számolhatunk. 63 1262: -UB I. 277. — Az oklevél kiadási idejének pontosításához 1. RA 1294. sz. Szentpétery Imre ott említett érvét erősíti, hogy az oklevélben királyi lovászmesterként szereplő Herrandus tiszt­ségviselésére az első adat történetesen éppen (1262.) aug. 11-ről való, 1. UB I. 275., vö. RA 1290. sz. " 1198: A veszprémi püspökség római oklevéltára. Monumenta Romana Episcopatus Vespri­miensis I-1V Ed. a collegio historicorum Hungarorum Romano. Bp. 1896-1907. I. 7.; 1293: CD VI/1. 237. 65 1262: A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története I—XII. Szerk. Erdélyi László, Sörös Pongrác. Bp. 1902-1916. (a továbbiakban: PRT) II. 315. — Tévedett tehát Wertner Mór, amikor úgy vélte, ápr. 28. táján „még egyre tartott a harcz" IV Béla és István között, 1. Wertner Mór: Negyedik Béla király története. Okirati kútfők nyomán. Temesvár 1893. (Történeti, nép- és földrajzi könyvtár 55.) 146. A tévedés abból fakadt, hogy István 1262. ápr. 28-án kiadott oklevelével Balogsemjén nembéli Ubul fia Mihálynak adományozta a pataki vár egy még befejezetlen tornyát azzal a megjegy­zéssel: „ita eciam, quod si Domino concedente regnum fuerit in tranquillo, dictus Michael comes et filii sui possessores dicte turris in nullo judicio castellani ipsius castri adstare teneantur", amiből Wertner arra következtetett, hogy az oklevél kiállítása idején a háború éppen zajlott. Elkerülte azon­ban a figyelmét, hogy az oklevél szövege úgy folytatódik „si vero aliquid sinistri evenerit, quod tamen absit, iudicio castellani ipsius castri adstare teneantur, sicut alii in eodem castro commorantes" (AUO III. 24.), amiből egyértelmű, hogy az oklevél kiadásának idején béke volt. " RA 1786. sz. " RA 1302. sz. (vö. még RA 1303. sz.). Mária királyné már említett levelének szövege alapján arra lehetne következtetni, hogy IV Béla és István seregei csupán felvonultak egymás ellen, tényleges összecsapásra azonban nem kei-ült sor (CD IV/3. 68.). A levél tartalmának bizonyos elemei azonban 1260-ra utalnak, a szöveg más jel­lemzői viszont inkább 1262. évi keltezés mellett szólnak, így a megbízhatatlan szövegre hagyatkozni szerfelett kockázatos lenne. Másfelől azonban figyelemre méltó, hogy a szomszédos Ausztriába is csupán a konfliktus híre jutott el, katonai eseményeké azonban nem, 1. Continuatio Sancrucensis II. (ad a. 1262.): „Rex Stephanus opposuit se patri suo, regi Bele Ungarie" — Cat. font I. 779. *a 1262: PRT II. 317-318. '" Kállay U.: Kutatások IV László korára i. m. 44.

Next

/
Oldalképek
Tartalom