Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az ifjabb király országa 231
AZ IFJABB KIRÁLY ORSZÁGA 235 ha hozhatta meg alapos ok nélkül. Az okok felderítéséhez elengedhetetlen, hogy áttekintsük IV Béla és István kapcsolatának alakulását. Az 1239-ben született Istvánt2 ' IV Béla már gyermekkorában — minden bizonnyal 1245-ben — megkoronáztatta. Az eseményről tudósító forrásunk „egész Szlavónia hercegé"-nek (dux totius Sclavonie) nevezi az uralkodó elsőszülöttjét,24 nem sok kétség férhet azonban ahhoz, hogy a hatéves gyermek helyett valójában mások kormányozták a tartományt. Tényleges hatalomhoz István csak a felnőttkort elérve, 1257-ben jutott, amikor apja rábízta Erdélyt. Ennek élén állt 1258-ig, amikor is az 1254-ben magyar fennhatóság alá került stájer területeket adta neki apja, majd — miután a magyar uralommal elégedetlen stájerek felkelését támogató II. Ottokár cseh királlyal vívott háborúban vereséget szenvedő IV Béla kénytelen volt lemondani Stájerországról — 1260 közepén István visszakapta Erdélyt, s egészen 1270. évi megkoronázásáig irányította a tartományt.25 1260-ban István öccse, az 1243 táján született Béla herceg2 6 is területhez jutott: IV Béla Szlavóniát (és a vele együtt kormányzott Horvátországot) engedte át neki.2 ' AIV Béla és idősebb fia, István közötti viszony történetében ez az első olyan pont, amelyet az 1264-1265. évi háború okai után kutatva célszerű alaposabban megvizsgálni. Szlavónia Stájerország felé eső határvidéke a II. Ottokárral vívott háborúk idején csak mellék-hadszíntérnek számított28 — bár éppen 1260-ban ott is folytak harcok2 9 —, így abban az esetben, ha IV Béla szükségét látta annak, hogy a tartomány élére egyik fiát állítsa, sokkal indokoltabb lett volna az idősebb, s katonai rátermettségét már bizonyított Istvánra bízni Szlavóniát, semmint a gyermekkor éveit alig maga mögött hagyó Bélára. Az uralkodó mégis fiatalabb fia mellett döntött, ami talán annak jele lehet, hogy IV Béla és István kapcsolata ekkorra már megromlott. A magyar történetírásban régóta jelen van az a vélekedés, mely szerint kettejük végül háborúba torkolló konfliktusa végső soron a király ezen rendelkezésére vezethető vissza.30 István azon oklevelei, amelyek szerint az elsőszülött hercegeket megillető jogokért szállt szembe apjával,3 1 talán alá is támaszthatják ezt a vélekedést, hiszen a 12. század vége óta feltűnő gyakorisággal álltak Árpád-házi hercegek Szlavónia (és Horvátország) élén. A sort Imre herceg, III. Béla fia nyitja meg (1194-1196), majd öccse, András következik (1197-1205). Kisebb szünet után Béla folytatja a sort (1220-1226), akit öccse, Kálmán követ " Wertner M.·. Az Árpádok családi tört. i. m. 498. 24 1246: Codex d'iplomaticus et epistolaris Slovaciae I—II. Ed. Richard Marsina. Bratislavae 1971-1987. (a továbbiakban: CDES) II. 149. 25 Szentpétery Imre: V István ifjabb királysága. Századok 55-56. (1921-1922) 77-87. 26 Wertner M.: Az Árpádok családi tört. i. m. 493. 27 Elsőként Mária királyné 1261-ben kelt oklevele emlékezik meg Béla szlavón hercegségéről (CDCr V 202.), a tartomány tényleges irányítását azonban csak 1268-ban vette át, amikor megkezdődik szlavón hercegként kiállított okleveleinek sorozata (CDCr V 477., 478., DL 36 105. stb.). * V István az Ottokárral 1271-ben vívott háború idején Szlavónia védelmének biztosítása érdekében tartotta meg saját fennhatósága alatt a zágrábi püspökség által épített Medvevárat (CDCr VI. 52-53.). 29 1260: CDCr V 197., keltére 1. RA 1241. sz. 30 L. pl. Horváth Mihály·. Magyarország történelme II. Pest 1871.! 67-68.; Szűcs J.: Az utolsó Árpádok i. m. 112. 31 1271: UB II. 11., vö. még 1272: CD V/l. 239.
