Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az ifjabb király országa 231
234 ZSOLDOS ATTILA vum felbukkan István egyik oklevelében is, mely szerint IV Béla nem csak országából akarta kiűzni Istvánt, de „koronájának ünnepélyességétől is meg akarta fosztani" (solempnitate nostre corone denudare).1 6 Azaz István a jogaiért szállt síkra,'7 azokért a hercegi jogokért, amelyek régtől fogva megillették a királyok elsőszülötteit.1 8 Ezek voltak tehát azok a súlyos ügyek, amelyek arra késztették Istvánt, hogy fegyveres erővel forduljon apjával szembe.1 9 Az István — valamint felesége, Erzsébet, illetve fia, IV László — okleveleiben elszórtan fellelhető utalások összefüggő képet rajzolnak ki, melynek valószerűségét csak fokozza, hogy elemeinek egyike, nevezetesen a királyi család tagjait egymás ellen fordító „hűtlenek" motívuma, felbukkan a másik oldal felfogásáról tájékoztató forrásainkban is. IV Béla egyik oklevele szerint a dinasztia és az ország békéjét feldúló viszály azért támadt, mert „az emberek gyűlölködése egyenetlenséget hintett el" a király és idősebb fia között,20 Mária királyné egy keltezetlen s értelmezési nehézségekkel terhes21 levele pedig szintén úgy fogalmaz, hogy „a hűtlen alattvalók rábeszélésére" keletkezett a viszály apa és fia között.2 2 Bár nincs okunk kételkedni abban, hogy mindkét fél környezetében lehettek előkelők, akik a királyi család tagjait megosztó feszültségben olyan kedvező lehetőséget láttak, amelyet a maguk javára aknázhatnak ki, s ezért igyekeztek szítani az ellentéteket, mégis nehezen hihető, hogy mind IV Béla, mind István könnyen befolyásolható lett volna — sőt, mindaz, amit tudni vélünk személyiségükről, éppen ennek ellenkezőjét sejteti —, így aztán a „hűtlenek" áskálódásainak emlegetése sokkal inkább tűnik a személyes felelősség elhárításának, semmint a valós helyzet ábrázolásának. Az István okleveleiben a háború előzményeire vonatkozóan kirajzolódó kép többi eleme viszont valójában nem a konfliktus okát (vagy okait) tárja elénk, hanem a felek között elhatalmasodott ellentétek következményeit. Mivel kétségtelen, hogy valóban IV Béla volt az, aki 1264-ben a háborút megindította, bízvást feltételezhetjük, hogy István panaszai — részben legalábbis — a valóságot tükrözik, ám joggal gyanítható, hogy mindaz hiányzik belőlük, amiért egy pártatlan szemlélő viszont éppen Istvánt hibáztathatta volna. De még abban az esetben is, ha fenntartások nélkül hitelt adnánk az István okleveleiben IV Bélával szemben megfogalmazott vádaknak, homályban maradna, hogy miért „üldözte" Béla idősebb fiát, miért akarta „kiűzni" a neki átengedett országrészből s miért akarta „megfosztani" trónörökösi rangjától, jóllehet az nyilvánvaló, hogy ezeket a súlyos döntéseket Béla alig-18 1270: ÁÚO VIII. 255. 17 1272: iura nostra exequi deberemus — CD V/l. 239. 181271: cum nos olim necessitate compulsi contra dominum regem karissimum patrem nostrum ius ducatus a primogenitoribus nostris regum primogenitis institutum requirere voluissemus iustitia mediante — UB II. 11. 13 1268: in arduis regni nostri negociis cum variorum turbacionum motus contra patrem nostrum karissimum provocassent arma bellica nos movere — HO VIII. 113., 1. még 1270: ÁÚO VIII. 292. 20 1267: CDCr V 435., az idézett magyar fordítás Kordé Zoltán munkája, 1. Középkori históriák oklevelekben (1002-1410). A szövegeket válogatta, az előszót és a jegyzeteket írta Kristó Gyula. Szeged 1992. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 1.) 60. 21 Vö. RA 1236. sz. 22 CD TV/3. 68., az idézett magyar szöveget 1. Árpád-kori és Anjou-k. _i Ic.dek XI-XIV század. Sajtó alá rendezte Makkai László és Mezey László. Bp. 1960. (Nemzeti Könyvtár - - Levelestár) 163.
