Századok – 2005

TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az ifjabb király országa 231

AZ IFJABB KIRÁLY ORSZÁGA 233 háborúban teljes és megkérdőjelezhetetlen győzelmet aratott István nem taszítja le a trónról apját, hogy maga üljön a helyébe, még csak újabb területeket sem követel magának: nem változik tehát semmi, s István mégis, úgy tűnik, elégedett, mint aki elérte célját. Mindezek felidézése után talán már nem tűnik feleslegesnek a kérdés megismétlése: miért folyt a háború? * * * IV Béla és fia összecsapásának nem akadt krónikása: a magyar krónikaszerkesztések szemérmes hallgatással mellőzik az ügyet,8

míg a különböző osztrák krónikák, illetve évkönyvek — 1267-re vagy 1268-ra keltezve az eseményeket — többnyire csupán a háború tényéről, és egy IV Béla oldalán harcoló osztrák lovag, Preussel Henrik haláláról emlékeznek meg lakonikus rövidséggel,9

de a valamivel bővebb tudósítások sem térnek ki a konfliktus okaira.1

0 Látszólag jobb a helyzet, ha az okleveles anyagot fogjuk vallatóra, hiszen az okmányok rendszerint tartalmaznak valamiféle utalást a háború előzményeire. István oklevelei a leggyakrabban a szüleitől méltatlanul elszenvedett súlyos üldöztetéseket (cum graves persecutiones per nostros parentes extra meritum nostrum pateremur)n emlegetik, esetenként hozzátéve azt is, hogy Istvánt földjének {terra) vagy országának (regnum) határain túlra akarták száműzöttként (exul)'" kergetni,11

mégpedig némely hűtlen báró tanácsára (ex consilio inftdelium baronum quorundam regni Hungarie).l

i

István fiának, az apja halála után, 1272-ben trónralépő IV Lászlónak az egyik oklevele kertelés nélkül kijelenti, hogy mindez azért történt, mert IV Béla azon mesterkedett, hogy Istvánt kisemmizze az őt születésénél fogva megillető jogból, azaz megfossza az ország koronájától (machinans eum privare iure geniture et regni diademate spoliare).15

Ugyanez a motí* Vö. Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum I—II. Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. Az Utószót és a Bibliográfiát összeállította, valamint a Függelékben közölt írásokat az I. kiadás anyagához illesztette Szovák Kornél és Veszprémy László. Bp. 1999.2 (a továbbiakban: SRH) I. 469., vö. uo. 184., 212., II. 43., stb. " Cat. font. I. 273., 508., 765., 782. ,0

Cat. font. Π. 1166. és III. 1958. " 1267: CD IV/3. 407., vö. még 1267: Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 632., Monumenta ecclesiae Strigoniensis I—III. Collegit et edidit Ferdinandus Knauz, Ludovicus Crescens Dedek. Strigonii 1874-1924., IV Ad edendum praeparaverunt Gabriel Dreska, Geysa Érszegi, Andreas Hegedűs, Tiburcius Neumann, Cornelius Szovák, Stephanus Tringli. Strigonii-Budapestini 1999. (a továbbiakban: MES) I. 544., RA II/l. 36.; 1268: Oklevéltár a gróf Csáky család történetéhez I. Oklevelek 1229-1449. Bp. 1919. 10., RA II/2-3. 36., stb. 12

(1268 vagy 1269): CD VI/2. 389. (keltére 1. RA 1892. sz.), vö. még 1265: CD VI/2. 391. " 1268: tempore persecutionis nostre et miserie, quando videlicet dura et crudelis persecutio parentum nostrorum extra terminos terre nostre despecta pietate voluit effugare — ÁUO VIII. 196-197., vö. még 1268: Hazai okmánytár I—VIII. Kiadják Nagy Imre, Paur Iván, Ráth Károly és Véghely Dezső. Győr-Bp. 1865-1891. (a továbbiakban: HO) VIII. 111.; 1269: Erdélyi okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez I—II. Bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel regesztákban közzéteszi Jakó Zsigmond. Bp. 1997-2004. (a továbbiakban: EO) I. 218., Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen I-VII. Bearb. von Franz Zimmermann, Carl Werner et al. Hermanstadt 1892-1991. (a továbbiakban: UGDS) I. 105., HO VIII. 118., RA II/2-3. 79.; 1270: ÁÚO VIII. 259. 14

1270: ÁÚO VIII. 255. 15

1273: CDCr VI. 36.