Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Schmitz; Markus: Westdeutschland und die Schweiz. Die Neuformierung der bilateralen Beziehungen nach dem krieg 1945-1952(Ism.: Fiziker Róbert) 213

215 TÖRTÉNETI IRODALOM tikai felfogással kívánta megerősíteni az ország különleges helyzetét a háború után szerveződő multilaterális intézmények és a bipoláris nemzetközi rendszer formálódása idején. A United Nations Relief and Rehabilitation Administration (az ENSZ Segély- és Újjáépítési Ügynöksége) szervezetétől távol tartott és azzal csupán tisztán technikai együttműködést megvalósító, hangsúlyozottan önálló segélynyújtás a háború során elvesztett erkölcsi és politikai hitel egy részének visszaszerzését is jelentette. A válságos helyzetben azt demonstrálta a svájci külpolitika, hogy semlegessége nem jelent közömbösséget Európa sorsa iránt, és a Schweizer Spende ily módon hozzájárult az elszigeteltség feltöréséhez és az új nemzetközi világrendbe való beilleszkedés felgyorsításához. A szerző a külügyminisztérium felügyeletével nyújtott kulturális segélyekről is beszámol, amelyek főleg az értelmiségi elithez jutottak el, és egyúttal a kétoldalú megbeszélések első, nem hivatalos fórumát is megteremtette. Az 1945 szeptemberében létrehozott Schweizerische Kommission für Bücherhilfe (Svájci Könyvsegély-Bizottság) mindenekelőtt olyan országokban tevékenykedett, ahol a vélemény- és sajtószabadságot hosszú ideig semmibe vették, illetve a kiadók hálózata és a nagy könyvtári állományok a bombatámadások következtében elpusztultak. A szerző szerint Hamburgban 600 ezer, Münsterben 300 ezer, Bonnban 200 ezer kötet semmisült meg. A rendelkezésre álló eszközök mintegy 50%-a a természetszerűen előnyben részesített német nyelvű térségek közül a nyugati zónákba került. 1946-tól kezdődően az egyetemi, állami és városi könyvtárak ellátása a legkülönbözőbb tudományágak művelőinek köteteivel (több mint 440 ezer svájci frank értékben) viszonylag kevés közvetlen anyagi ráfordítással tartós politikai és kulturális propagandát is jelentett Helvetia mediatrix számára. Szintén 1946-ban jött létre a Foreign Office és az EPD tárgyalásai nyomán és az angol „átnevelési" koncepció („A németeket demokratává kell tenni") jegyében a Schweizerischer Vortragsdienst (Svájci Előadás Szolgálat), amely a Könyvsegély-Bizottsággal együttműködve könyveket és újságokat szállított a Nagy-Britanniában őrzött német hadifoglyoknak, előadásokat és vitákat szervezett számukra. Az akció sikere után a nyugati zónákban egyetemi professzorok, újságírók, politikusok, tanárok, hivatalnokok és jogászok folytattak beszélgetéseket politikai, közigazgatási kérdésekről és Németország Európához fűződő viszonyáról. A szolgálat kiterjesztése a francia hadifogoly-táborokra az ottani katonai hatóságok ellenállásán meghiúsult. A nyugatnémet-svájci sportkapcsolatok felvételével az alpesi ország demonstratív módon lépett fel a nemzetközi sportembargóval szemben, kiváltva a kelet-európai országok felháborodását. Német földön már 1948. március 26-án sor került az első sporteseményre, amikor Bern és Bonn egyetemi labdarúgócsapatai találkoztak 13 ezer néző jelenlétében a berlini Poststadionban. Májusban pedig a svájci külügyminisztérium csapata, az SC Politisches Departement utazott Bonnba, hogy megmérkőzzön a német egyetemi csapattal. Az 1950. november 22-én Stuttgartban megrendezett Svájc-Németország válogatott labdarúgó mérkőzés kedvezőbb visszhangra talált, mint a kulturális segélynyújtás bármely formája. Az eseményen 400 újságíró volt jelen és 103 ezer néző izgulta végig a találkozót. 1946-ban a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség, a FIFA törölte tagjai sorából a németeket és szigorúan fel kívánt lépni a játéktilalom megszegőivel szemben. A svájci labdarúgás vezetői azonban — egyeztetve az amerikai megszálló hatóságokkal — 1948. október 10-én három, német és svájci városok közti mérkőzést hoztak tető alá. A prágai, a varsói és a budapesti svájci követség a kelet-európai sajtó éles támadásairól számoltak be, a FIFA 500 svájci frankra büntette a Svájci Labdarúgó Szövetséget, sőt, felszólította a svájci illetékeseket, hogy minden, az embargót megszegő játékost büntessenek meg. Miután a büntetéseket a Sport című lap olvasóinak adományaiból rendezték, a FIFA 1949 májusában végül hozzájárult ahhoz, hogy külföldi csapatok pályára léphessenek német együttesek ellen, majd svájci kezdeményezésre 1950. szeptember 22-én ismét felvették a németeket a FIFA tagjai sorába. 1951-ben az atlétika, 1952-ben a kézilabda volt soron, 1954-ben pedig a berni világbajnokságra utazhatott a német labdarúgó válogatott... (A németek első válogatott mérkőzésüket 1908-ban, illetve első nemzetközi találkozójukat az első világháború után 1920-ban is Svájc ellen bonyolították le. Az 1948. őszi mérkőzéseken a betiltott német himnusz helyett a szurkolók egyperces néma felállással köszöntötték kedvenceiket. Az 1841-ben született „Deutschlandlied", a weimari köztársaság és a nemzetiszocialista Németország himnusza csak hosszas viták után foglalta el ismét a helyét az állami szimbólumok sorában. 1952-ben Theodor Heuss köztársasági elnök és Konrad Adenauer kancellár levélváltása eredményezte azt a kompromisszumot, amely szerint azóta a régi-új himnusznak csupán a harmadik strófáját éneklik az állami rendezvényeken. A versszak „egységet, jogot és szabadságot" követelő sorai kifejez-