Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Schmitz; Markus: Westdeutschland und die Schweiz. Die Neuformierung der bilateralen Beziehungen nach dem krieg 1945-1952(Ism.: Fiziker Róbert) 213

213 TÖRTÉNETI IRODALOM Végezetül az epilógusban a háborü következményeiről — veszteségek, háborús bűnösök, gyarmati kérdés, hidegháború stb. — kapunk átfogó képet. A mű a már említett igen csak hiányos bibliográfiával és a mintegy 26 oldalas név- és tárgymutatóval zárul. Néhány szó a könyv magyar vonatkozásairól. Sajnos a könyv keleti hadszíntérről írt részei számtalan tárgyi tévedést tartalmaznak, amelyek a kevés, Magyarországot érintő eseményekben is visszaköszönnek: „a magyar diktátor, Horthy" (861. o.), október 29-én 12 (!) német hadosztály állta útját Malinovszkij 2. Ukrán Frontjának (867. o.), a 6. (SS) páncéloshadsereg — egyébként több más hadsereggel közösen március 6-án indított — ellentámadását először február 15-re (869. o.) majd február 17-re (877. o.) datálja a szerző. Összegzésképpen megállapítható, hogy a mű a kiadó által „ideális kézikönyvként" meghatározott funkcióját nem tudja ellátni. Nem teszik lehetővé ezt a fentebb vázolt szerkezetbeli problémák: a már említett példát vizsgálva ki keresné az 1940-41-es észak-afrikai harcokat a keleti-front 1941-43, és a nyugati front 1943-45 közti harcait bemutató részeknél? Emellett túl sok pontatlanság és hiány figyelhető meg az időpontok és az adatok közlésekor, és túl sokszor tesz a szerző nagyvonalú, ugyanakkor megkérdőjelezhető kijelentéseket. De ez az egyéni stílus teszi mégis érdekessé, olvasmányossá a könyvet. A témában már járatos olvasó megfelelő kritikai hozzáállással jól használhatja e kötetet, amely megfelelő kiegészítője — de nem pótlója — lehet polcunkon a könyv hátlapján is megemlített Ránki György-kötetnek. Galló Krisztián Markus Schmitz WESTDEUTSCHLAND UND DIE SCHWEIZ Die neuformierung der bilateralen beziehungen nach dem krieg 1945-1952 Zürich, Verlag Neue Zürcher Zeitung, 2003. 586 o. NYUGAT-NÉMETORSZÁG ÉS SVÁJC A kétoldalú kapcsolatok újjászervezése a háború után 1945-1952 A második világháborús történések, majd a múlt század végi fejlemények módosítottak a Svájcra kiosztott, quantité négligeable szerepen. A harmincas években a tengelyhatalmak közé „beszorult" svájci enklávé megőrizte állami szuverenitását, azonban a semleges Svájc magatartását és Németországhoz fűződő kapcsolatait a szövetségesek részéről a második világháború idején heves bírálatok érték. Az alpesi ország szinte teljesen elzárkózott a menekülő zsidók befogadásától, sőt felkérte a német hatóságokat, hogy a zsidók útlevelébe jól látható „J" betűt pecsételjenek. Másrészt Svájc banktrezorként, kémközpontként, gazdasági partnerként és közlekedési útvonalként is nélkülözhetetlen volt Németország számára. A korábbi tartós fenyegetettség ellenére a gazdasági pragmatizmus háttérbe szorított minden egyéb megfontolást. Sokáig úgy tűnt, hogy az 1946. május 26-án aláírt washingtoni egyezménnyel rendeződik a kérdés. Svájc — miután zárolni kényszerült a svájci német javakat — 250 millió frank kifizetésére vállalt kötelezettséget anélkül, hogy a szövetségesek jogigényét elismerte volna. 1970 és 1976 között hat kötetben és három dokumentumgyűjteményben jelent meg Edgar Bonjour sokat vitatott átfogó munkája a svájci semlegesség történetéről. Az állam által támogatott kutatási program keretében megjelent, levéltári anyagokra támaszkodó történészi jelentés, majd az ennek nyomán a nyolcvanas évekre megélénkült érdeklődés svájci részről a háborús évekre, a két szomszédos ország ellentmondásos politikai és gazdasági összeköttetéseire koncentrált. Néhány évvel ezelőtt amerikai zsidó szervezetek nyomására ismét fellángolt a vita Svájc második világháborús szerepéről. A svájci parlament 1996-ban Jean-François Bergier történész professzor vezetésével független szakértői bizottságot bízott meg a múlt kritikus feltárásával. Az 551 oldalas jelentés ismét reflektorfénybe állította az ún. alvószámlák, a holokauszt üldözöttéinek, illetve az áldozatok hozzátartozói által a vészkorszakban elhelyezett bankbetéteknek a sorsát is. A korábban a bel- és gazdaságpolitikára koncentráló svájci történetírás az utóbbi években inkább a külpolitikára összpontosított. A lakosság és a külföld irányában megnyilvánuló semlegességi retorikának, illetve a Szövetségi Tanács (Bundesrat) és a Külügyminisztérium (Eidgenössisches Politisches Departement - EPD) sokkal rugalmasabb és pragmatikusabb semle-