Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Keegan; John: A második világháború (Ism.: Galló Krisztián) 211

212 TÖRTÉNETI IRODALOM A könyv szerkezete pontosan tükrözi a felvázolt koncepciót. A több mint 80 oldalas prológusban nagy ívű áttekintést kapunk a 19. század hatalmas változásairól —- iparosítás, népességrobbanás, militarizáció és az általános hadkötelezettség —, az első világháborúról és annak következményeiről, Hitler hatalomra jutásáról és a békés német terjeszkedésről, végül a kisebb hadjáratokról és háborúkról - a lengyel háborúról, a-Téli háborúról, illetve a skandináv hadjáratról. Az első részben 109 oldalon tárgyalja a nyugaton 1939-43 között zajló háborút, elsősorban a franciaországi harcokat elemzi részletesen. Stratégiai elemzésként az angliai csatáról, „háborús vezérmotívumként" az atlanti csatáról és a háborús ellátásról ad érdekes és újszerű képet. A második rész a keleti fronton 1941-43 között vívott küzdelmet ismerteti 198 oldalon, beleértve a 1940-41-es balkáni harcokat és a földközi-tengeri, valamint némileg meglepő módon az 1941 eleji afrikai harcokat is. Stratégiai elemzésként a krétai csatáról olvashatunk, megismerkedhetünk Hitlernek a nyugati hadjáratot követő stratégiai dilemmáival és az öt fő hadviselő állam haditermelésével. A keleti front történései közül a Barbarossa terv végrehajtásának kísérlete, a Krím elfoglalása és a sztálingrádi fcsata kap kiemelt szerepet. A harmadik rész a címe szerint a csendes-óceáni háború 1941-43 közötti eseményeivel foglalkozott volna, de végül egészen 1944 augusztusáig követhetjük a történéseket. A 116 oldalas részben a japán miniszterelnök, Tódzsó stratégiai terveiről és a második világháborús megszállásokról, melyben enyhíteni próbálja a japánokról kialakult negatív képet, is olvashatunk. A Midway mellett lezajlott csata elemzése rendkívül gyengén sikerült, a két fél légierőinek összehasonlításakor — „szélsőségesen kiegyenlítetlen esélyekről" ír a japánok javára — megfeledkezett a szigeten állomásozó amerikai repülőkről, és az elvileg részletes csataelemzésből még a Yorktown hordozót ért súlyos japán ellencsapás is kimaradt. A negyedik részben a nyugati fronton 1943-45 között zajló harcokról olvashatunk a cím szerint, de ismét szembesülhetünk a könyvre sajnálatos módon jellemző idő- és térbeli káosszal. Érthetetlen, hogy Churchill 1941-43 közti stratégiai döntéseinek, valamint az 1940-43 között lezajlott afrikai harcoknak a leírása miért nem az előző — 1939-43 időszakkal foglalkozó — nyugat-európai részben kapott helyet. így már érthetőbb, miért ez lett a könyv leghosszabb — 236 oldalas — része, benne az olaszországi és nyugat-európai harcokkal és egy rövid, de jól sikerült elemzéssel a hadászati bombázásokról. A páncélos hadviselést bemutató elemzés (amelyet az egyébként színvonalas munkát végző fordító, dr. Molnár György, sajnálatos módon „Tankcsata: Falaise" fejezetcímmel indít) meglehetősen szerencsétlen választásnak bizonyult. Sokkal hasznosabb lett volna a keleti fronton lezajlott számtalan jelentős összecsapás egyikét bemutatni, ehelyett a nyugati fronton kivételszámba menő falaise-i katlancsatáról olvashatunk, amelyben ráadásul meglehetősen leharcolt német páncéloshadosztályok néztek szembe többek között a nyomasztó szövetséges légifölénnyel, ami miatt még kevésbé tekinthető tipikus páncélos összecsapásnak ezen ütközet. A keleti hadszíntér 1943-45 között zajló eseményeit bemutató ötödik rész meglepően rövidre — 140 oldalasra — sikerült. A hadműveletek leírásában sűrűn találkozhatunk a szerző szerint „a keleti hadszíntérről angolul (sőt talán oroszul) író összes szerző közül kimagasló" John Erickson műveiből vett meglehetősen regényes idézetekkel és gyakran túlzó állításokkal. Emellett olvashatunk Sztálin stratégiai dilemmáiról, ezt követi egy igen érdekes gondolatmenet az ellenállás és hírszerzés második világháborús tevékenységéről, melynek a háború kimenetelére gyakorolt hatását a szerző jelentéktelennek tartja, annál nagyobb szerepet tulajdonít a különböző kódfejtő egységeknek. Városi harcként Berlin ostromának kiválasztása tökéletes melléfogásként értékelhető. A kevesebb mint kéthetes, különféle egységtöredékek által óriási túlerővel szemben vívott harc, aligha tekinthető klasszikus ostromnak. Ráadásul a szakmai színvonal is kritikán aluli, az alig néhány oldalon tárgyalt ostrom harccselekményei helyett Hitlernek és környezetének utolsó napjaival ismerkedhetünk meg. A hatodik részben a csendes-óceáni hadműveletek 1943-45 közötti szakaszáról olvashatunk mindössze 74 oldalon, ennek oka a már említett időbeli elcsúszás, ami miatt az események bemutatása a címben szereplő 1943 helyett már jóval 1944-es évbe nyúlva kezdődik. Mindkét csendes-óceáni részre elmondható, hogy az ezen hadszíntéren talán kevésbé tájékozott magyar olvasóközönségnek sok új információt nyújt, de sajnos a könyvre oly jellemző nagyvonalúság a konkrét időpontok és adatok kezelésénél, jelentősen ront ezen részek színvonalán. Jellemző példa erre a kétéltű hadviselést Okinava elfoglalásával bemutató fejezet, amelyből még az sem derül ki, hogy tulajdonképpen mikor is esett el a sziget.