Századok – 2005
TÖRTÉNETI IRODALOM - Roosevelt követe Budapesten. John E. Montgomery bizalmas politikai beszélgetései; 1934-1941 (Ism.: Deák István) 206
206 TÖRTÉNETI IRODALOM Bevezetőjükben a szerkesztők azt kívánják, hogy a kötet váljon kézikönyvvé egyetemi hallgatók, történészek, más szakmabeli kutatók számára. A teljesítmény teljes mértékben indokolja ezt a reményt, még ha a tanulmányok színvonala némileg egyenetlen is. Ám ezek mindegyike a maga módján szerzője érdeklődését és ízlését tükrözi, s együttesen képet adnak a térségről. Bármilyen hosszúra nyúlt is a tartalmi ismertetés, távolról sem tudja visszaadni a kötet sokfelé ágazó, gazdag anyagát. Nagyon jó gondolat volt a külföldi szerzők szerepeltetése, bár tájékozottság terén a hazaiak is bármikor felvehetik velük a versenyt. Az érdeklődés elsősorban a 20. századnak szól, időben hátrafelé haladva a megvilágítás ereje csökken, az adatok száma fogy. Ám a széles közönséget megszólítása érdekében manapság ez természetesnek tekinthető - noha nem biztos, hogy egyértelműen helyes. A kötetben csak a néhány szerző közöl a témájára vonatkozó résztérképeket, hasznos lett volna még több, elsősorban a 19. és 20. századi helyzetet bemutató térkép. A szerzők, ha nem adnak lábjegyzeteket, többnyire rövid bibliográfiát is csatolnak. Talán célszerű lett volna egy, a térség egészét felölelő bibliográfia közlése - legalább a legfontosabb munkákról. Még hosszan lehetne, sőt kellene dicsérni ezt a jól sikerült válogatást. Mint az eddigiekből talán meglátszik, a recenzens mindennel meg van elégedve. Egy kivétellel - a címmel. Berényi István mindjárt az első tanulmányban kimondja, hogy a Köztes-Európa kifejezés földrajzi szempontból elfogadhatatlan. Ezt szakmai kompetencia hiányában elfogadom, de történészként csak azt mondhatom, hogy a kötetben tárgyalt térség nagyjából azonos azzal, amelyet a két világháború közti korszakban kezdtek használni: azért köztes, mert a németek és az oroszok közti kisnépeket foglalja össze. A címben jelzett Közép-Európa számomra: Németország és csatlósai. A Köztes-Európa fogalmát a kötet még azzal is hangsúlyozza, hogy a külső borítón az öt fénykép közül kettő balkáni jelenséget ábrázol. A Köztes-Európa fogalom lényege: csak az oroszok ne kerüljenek ide! Az utóbbi évtizedek tapasztalatai alapján ezen nem is lehet csodálkozni, de hosszabb európai történeti távlatban nem szabad ilyen megkülönböztetést tenni. Igaz, a 20. századra összpontosítva talán ennek a felfogásnak is van létjogosultsága. Ebben az esetben viszont hiányzanak a balti kisországok, Albánia, Bulgária, sőt Görögország is. A kifogásokat hosszan lehetne még sorolni, nemcsak a ragyogó eredményeket. A lényeg mindenképpen az, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Európa-Tanulmányok Központja kiváló munkát adott ki. Várjuk a hasonló színvonalú folytatást. Niederh.au.ser Emil ROOSEVELT KÖVETE BUDAPESTEN John F. Montgomery bizalmas politikai beszélgetései, 1934-1941 Szerk.: Frank Tibor Corvina, Budapest, 2002. Illetve angolul: DISCUSSING HITLER Advisers of U.S. Diplomacy in Central Europe, 1934-1941 Tibor Frank (ed.) Budapest-New York: Central European University Press, 2003. Ε történet hőse egy tejüzem tulajdonos, aki az amerikai politikai pártrendszer furcsasága folytán váratlanul Európa kellős közepébe pottyanhatott, egy olyan időben, amikor e kontinens ι végzetes politikai és katonai válságot élt át. John Flournoy Montgomery, az Egyesült Államok magyarországi követe, aki 1933-tól 1941-ig töltötte be ezt a tisztet, csak angolul beszélt. Ez a tény nagyjából azokra szűkítette le ismeretségi körét, akik beszélték az ő nyelvét, bár többségük nem könnyen boldogult Montgomery vastagon közép-nyugati akcentusával. (Egy magasrangú magyar külügyminisetériumi tisztviselő állítása szerint Kánya Kálmán, a soknyelvű magyar külügyminiszter gyakran panaszkodott, hogy Montgomery olyan szörnyű amerikai akcentussal beszél angolul, hogy ő [Kánya] a felét sem érti annak, amit mond. Erről ld. Hory András: Bukarest- ι tői Varsóig (szerk. Pritz Pál, Budapest: Gondolat, 1987, 402-403. oldal), továbbá Frank Tibor: Discussing Hitler (51. oldal). Ne felejtsük el azonban, hogy Hory nem szerette Kányát,
