Századok – 2005
TÖRTÉNETI IRODALOM - Roosevelt követe Budapesten. John E. Montgomery bizalmas politikai beszélgetései; 1934-1941 (Ism.: Deák István) 206
207 TÖRTÉNETI IRODALOM Montgomery képességeit pedig nem sokra tartotta.) Kinevezésekor a követ semmit sem tudott Magyarországról, és amit később tapasztalt, azt is nemegyszer naivan vagy tévesen értelmezte. Amint nagyszerű, 70 oldalas bevezetőjében Frank Tibor kimutatja, Montgomeryt ennek ellenére őszintén kedvelték a magasabb magyar körökben, és a legrangosabbak közé is bejárása volt. Jegyzeteket készített 182 hivatalos és félhivatalos beszélgetéséről, amelyeket Horthy Miklós kormányzóval, miniszterelnökökkel, kormánytagokkal, más politikusokkal, üzletemberekkel, vezető hivatalnokokkal és diplomatatársaival folytatott. Ezekből a jegyzetekből pedig az derül ki, hogy beszélgetőtársai sokszor semmivel sem tévedtek kevésbé a dolgok megítélésében, mint Montgomery a maga elemzéseivel és jóslataival. Előfordult, hogy akár ő, akár partnerei — néhányan közülük a közép-európai térség kiváló szakértői — profetikusnak bizonyultak, máskor viszont Montgomery — csakúgy, mint beszélgetőtársai — olyan spekulációkba bocsátkoztak, amelyeket mai szemmel nevetségeseknek tűnnek. Montgomery beszélgetései e könyv döntő hányadát teszik ki, s ezek alkották a State Department-nek írott jelentések és később a Montgomery-emlékiratok alapját. A jelentések és emlékiratok vezérfonala közös, és ez a Magyarország iránti rendíthetetlen szeretet. A követ egyetértett az uralkodó elittel, és reménykedett, hogy Magyarország előbb-utóbb jóvátételben részesül az első világháború után elszenvedett igazságtalanságokért. Csakhogy Magyarország hagyományos politikai és társadalmi rendszere akkoriban már a hanyatlás végső szakaszához ért, és amikor 1941 márciusában Montgomery végleg visszatért vermonti tejüzemébe, a magyar vezetésnek is csak három éve volt hátra teljes megalázásáig, kifosztásáig és részben: fizikai megsemmisüléséig. Montgomeryt már Frank Tibor e könyvének megjelenése előtt is meglehetősen jól ismerték mind Magyarországon, mind külföldön, elsősorban 1947-ben publikált emlékiratai jóvoltából, ahol is diplomáciai tapasztalatait összegezte. A Hungary, the Unwilling Satellite (Magyarország, a vonakodó csatlós; New York: Devin-Adair Company, 1947.) valóban végig azt mondja, amit a cím állít. Szerinte a magyarok az első perctől az utolsóig ódzkodtak a német nácik kiszolgálásától, akiknek rendszerét és ideológiáját a Kormányzó és a magyar vezetők többsége mélyen megvetette. Mivel azonban Magyarországot a háború idején teljesen körülzárta a német birodalom és számos, nem vonakodó csatlós országa, amilyen pl. a fasiszta Románia, Horvátország, Szlovákia, sőt még a kollaboráns cseh protektorátus is volt, az országnak — Montgomery véleménye szerint — nem maradt más választása, mint hogy megpróbáljon boldogulni a németekkel. Mindeközben a magyarok igyekeztek olyan keveset adni a náciknak mind anyagilag, mind katonai erőben, amilyen keveset csak lehetett. Amint Frank Tibor ezt olyan jól megvilágítja, a Hungary, the Unwilling Satellite azért is különösen hasznos olvasmány mert nemcsak Montgomery véleményét tükrözi, hanem ez egyúttal a könyv megírására inspiráló régi magyar politikai és társadalmi berendezkedés apologia pro vita sua-ja is. Érdekességként említem, hogy most jelent meg a Montgomery emlékiratok második magyarországi kiadása, Frank Tibor szerkesztésében, kiegészítéseivel és javításaival (Magyarország, a vonakodó csatlós, Budapest, Zrínyi Kiadó, 2003). A Vonakodó csatlós, melyben Magyarország rövid története is olvasható, a kommunista időkben hiányzott a magyar könyvtárak polcairól. Részben Montgomery feltétel nélküli Horthy-rajongása (és a háborús konzervatív elit iránti csodálata) miatt, részben pedig heves antikommunista indulatainak következtében, mert ez utóbbi téren néha még magyar partnereit is túlszárnyalta. Az emlékiratok tanúsága szerint Montgomery a legelső hidegháborús harcosok közé tartozott. Az itt ismertetett könyv egy elkötelezett és szorgalmas amatőr diplomata emlékeit eleveníti fel a korszakról. Frank, aki amerikai történelmet és kultúrát tanít a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen, bőséges tapasztalatokkal rendelkezik amerikai ügyekben, miután a University of California in Santa Barbara-η, a New York-i Columbia Egyetemen és más amerikai intézményekben is tanított vendégprofesszorként. Sok könyvet írt, elsősorban a magyar intellektuális emigrációról mind az 1849 utáni időkben, mind a XX. században. Itt bemutatott könyve elkészítéséhez egy véletlen találkozás vezette a kihalófélben lévő Montgomery-család egyik tagjával, aki nagyvonalúan rendelkezésére bocsátotta a diplomata-rokon iratait. Ezeket a dokumentumokat azóta az Országos Széchényi Könyvtár őrzi, míg Montgomery iratainak egy másik gyűjteménye a Yale Egyetemen található. Középnyugati származása és a republikánus vermonti háttér fényében némiképp meglepő, hogy Montgomery demokratapárti volt, aki jelentősen hozzájárult Franklin D. Roosevelt 1932-es választási kampányához. Jutalmul egy bécsi követi kinevezésben reménykedett, ehelyett azonban
