Századok – 2005
TÖRTÉNETI IRODALOM - Nemzeti és regionális identitás Közép-Európában (Ism.: Niederhauser Emil) 201
TÖRTÉNETI IRODALOM NEMZETI ÉS REGIONÁLIS IDENTITÁS KÖZÉP-EURÓPÁBAN Szerk. Ábrahám Barna, Gereben Ferenc, Stekovics Rita Piliscsaba, 2003, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, 548 o. Az egyetem Európa-Tanulmányok Központja adta ki ezt a kötetet, amelyben számos külföldi szerző is közreműködött. A továbbiakban a külföldieknél jelezzük azt az egyetemet, amellyel kapcsolatban áll. A szerkesztők a tanulmányokat négy nagyobb csoportba osztottak be, az I. a kulturális és vallási régiókat tárgyalja mintegy bevezetőként, a II. a nemzeti fejlődés kérdéseit, a III. a regionális tudat és a tájhaza problematikáját járja körül, a IV pedig a politikai törésvonalakat a parlamenti választások tükrében. Az I. részben Berényi István a kulturális régió fogalmát és általában a régió kérdését veti fel. A régiót közepes nagyságú, időben változó tájegységként határozza meg, amelynek egyediségéhez az ott lakók régiótudata döntő mértékben járul hozzá. Tomka Miklós a vallási változások szociológiáját elemzi. Úgy látja, hogy a régióban 1945 és 1989 után valamiféle vallási éledés mutatható ki, különösen a fiatalok körében, míg nyugaton ez éppenséggel csökkenőben van. A vallásosság a modernizációval negatív, a hazafiassággal viszont pozitív korrelációban áll. Gereben Ferenc éppen ezt az utóbbi korrelációt állítja a középpontba, amelynek a történelmi hagyomány és a kulturális értékek szabják meg tartalmát. Az ebből fakadó „tartósságtudat" határozott én- és csoportképző mechanizmus — erős kapcsolatban a vallással —, amely kisebbségi sorsban felerősödik. A cselekvő vállalás különösen a felsőfokú képzéssel bíró rétegeknél tapasztalható. A II. részben Kósa László a magyar nemzettudat történeti változásait elemzi. Ez először IV Béla idejében mutatkozik a hit védelmének formájában, a „védőbástya" motívum hamar társul ehhez. Mohács után Magyarország áldozatnak tartja magát, de ezt a reformáció után a felekezetek kölcsönösen a másik fél bűneivel magyarázzák. A Regnum Marianum 18. századi eszméje már optimizmust sugároz, majd a nacionalizmust a magyar nyelv eltűnésére vonatkozó herderi jóslat is szítja. A reformkor a polgári átalakulást állítja a központba. A millennium idejét megint a felhőtlen optimizmus határozza meg. Trianon után ez az ellenkezőjére fordult, a mérleget Szekfű vonja meg a Három nemzedék kel. Ekkor bontakozik ki kisebbségi tudat (pl. transzilvanizmus) a híd-szereppel együtt. Németh László a mélymagyar-hígmagyar különbségtétellel bonyolítja a kérdést. Az utolsó végiggondolt nemzetképnek Bibóét tartja a szerző, a pártállami korból csak a nemzeti függetlenséget a központba állító ún. Molnár-vitát említi. Ma már erre emlékeztető elmélet nincs. Paál Vince az osztrák identitás történetét vázolja fel - talán kissé korán, a hallstatti kultúrával és a keltákkal kezdve. Ostarrichi megalapítása (996) és néhány egyéb esemény után a korai újkorra létrejött osztrák állam már túl nagy volt ahhoz, hogy egyetlen nemzet alakuljon ki benne. A 19. század végéig az osztrák tudat a németnek alárendelten él, mintái a nagynémet Schönerer és a keresztény-szociális Lueger. 1918-ban Ausztria a nagyhatalmak által kikényszerített államalakulat. Valamiféle, a némettől már elkülönülő nemzettudat csak 1945 után kezd kialakulni, 1997-ben a megkérdezettek 78%-a foglalt állást az osztrák nemzet léte mellett, amivel az alsóbb rétegek könnyebben azonosulnak. Az egyes tartományokban ugyanakkor erősen eltérő kollektív identitások is jelentkeznek (pl. Vorarlberg). Illés Pál Attila A lengyel politikai gondolkodás története címen érdemben az első felosztás óta végbement változásokat összegzi. Halász Iván a modern cseh nemzettudat változásait elemzi igen részletesen a koraújkortól kezdve. A német problematika elsőbbsége mellett rámutat a cseh nyelv presztízsének eltűnésére a 19. század elejétől. A cseh nemzettudat a némettel szemben — de attól tanulva — fejlődik ki. Jirí Koralka cseh történész ekkorra öt lehetséges identitást különböztet meg: osztrák, nagynémet, illetve pánszláv identitás, tartományi bohemizmus és a ténylegesen megvalósult cseh öntudat. Mindebben Herdernek a szlávokra vonatkozó pozitív jóslata is nagy szerepet játszott. A 18. század óta erős katolikus hagyományt hamarosan a huszita-protestáns tradíció kérdőjelezte meg,
