Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A Deutscher Schutzbund és Magyarország. Nemzetiségpolitika - népiségpolitika. Területvédelem - kisebbségvédelem. (1918-1921) 3
A DEUTSCHER SCHUTZBUND ÉS MAGYARORSZÁG 17 bekapcsolni a Deutscher Schutzbundba, viszont kooperációra törekszik a magyarokkal a kisebbségek ügyében, a békeszerződések elleni harcban. Emich véleménye szerint a Loeschsel való kooperáció magyar szempontból kívánatos és hasznos: „Amennyiben a Deutscher Schutzbunddal illetve Loesch úrral való együttműködéstől eltekinteni akarnánk, úgy hasonló erejű és irányú más akcióba jelenleg bekapcsolódni nem tudnánk. Felette meggondolandónak tartanám a felénk nyújtott jelenleg egyedüli kezet — a jövőre irányuló, egyelőre nem igazolt aggályok miatt — minden további nélkül elutasítani".38 A kisebbségpolitikai együttműködés problémái. Konfliktusok, csökkenő kilátások. (1923-1926) Az 1922. május végi, június eleji magyarországi országgyűlési választások óta, amikor a hazai németség német öntudatú képviselői — a kisebbségek politikai jogai mellett is kiálló Német Védszövetséget valósággal sokkoló módon — teljességgel kiszorultak a parlamentből, a Loesch által is erre ösztönzött német diplomácia már maga is egyre aktívabban sürgette a magyar kormánytól bevonásukat a német kisebbség érdekében hozandó, elvárt és ígért intézkedések előkészítését célzó tárgyalásokba. Ettől azonban Bethlen húzódozott, mert meglehetősen tartott a Bleyert és Gündischt pángermán üzelmekkel vádló, nemzetiségellenes szélsőjobboldali ellenzék támadásaitól. Helyettük a magyarországi németek kormánybiztosává kinevezett, de a Schutzbund részéről renegátnak, népe árulójának (Volksverräter) tartott Steuer Györgyre kívánt támaszkodni, amit a Steuer személyes ellenségének is tekintett Bleyerrel egyetértésben Loesch éppúgy erélyesen kifogásolt, mint azt, hogy a szintén renegátnak nyilvánított Kayser Szilárdot küldözgetik a magyarországi németség képviselőjeként külföldi konferenciákra.3" Meghökkentő volt továbbá, hogy a magyar nemzetiségpolitikát ért külföldi kritikák indokoltságának cáfolására 1923. február elején magát Bleyert akarták volna rávenni, amit ő természetesen visszautasított;4 0 ezt követően — még e hónapban — a Magyar Külügyi Társaság vezetősége részéről Paikert Alajos alelnök és Póka-Pivny Béla igazgató fel is kereste Berlinben Loescht, hogy tárgyaljanak vele a kisebbségek ügyében követendő egységes eljárásról.4 1 Az erre vonatkozó magyar elképzelések helyett, amelyek a kisantant-országok német kisebbségeinek az ottani magyar kisebbségekkel való együttműködése elérését célozták, az következett, hogy e német kisebbségek népcsoporvezetőségei gyors egymásutánban olyan egybehangolt nyilatkozatokat adtak ki, amelyek szerint részükről kizárt minden ilyesféle együttműködés, míg maga Bleyer nem igazolja, hogy a magyar politika megváltozott a magyarországi németség tekintetében.4 2 Bleyer és Gündisch 1923. március közepén memorandumban kérte a német kormánytól, figyelmeztesse a magyar kormányt arra, hogy a hatóságok és hivatalos személyek tanúsítsanak megfelelő magatartást a magyarországi németséggel 18 Uo. Emich 1922. november 17-i és december 22-i jelentései. 39 Uo. 93. cs. 193. tétel. Τ 55/1923. Papp Antal levele Pataky Tiborhoz, Budapest 1923. május 31. 40 PAAA, Pol. Abt. II. Ung. Politik 6. Bd 2. Bericht. 41 MOL, Κ 28. 5. cs. 18. tétel. 2386/1923. Paikert Alajos jelentése. Budapest 1923. március 11. 42 Tilkovszky Lóránt: Németország és a magyarországi német kisebbség (1921-1924). Századok, 1978. 1. sz. 33., 39.
