Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A Deutscher Schutzbund és Magyarország. Nemzetiségpolitika - népiségpolitika. Területvédelem - kisebbségvédelem. (1918-1921) 3
18 TILKOVSZKY LÓRÁNT és mindegyre csak gyanúsított és rágalmazott vezetőivel szemben; követelje meg bevonásukat annak a rendezési tervnek konkrét kidolgozásába, amelynek tulajdonképpen a maga részéről egyoldalúan készített tervezeteiről ad információkat a német kormánynak.4 3 Teleki, aki az őt tiszteleti tagjává avató Német Földrajzi Társulatban 1923. május elején előadást tartott Berlinben, felkereste Loescht a Deutscher Schutzbund székházában, ahol megcsodálhatta annak kitűnően szervezett könyvtári és dokumentációs osztályát, amely az elcsatolt németországi területekről beszerzett, illetve azokra vonatkozó kiadványok, térképek, statisztikák, jelentések szisztematikusan gyűjtött és szakszerűen nyilvántartott tárháza, „adatbankja" szerepét töltötte be a revíziós kisebbségpolitikai munka szolgálatában. (Hamarosan mintája lehetett ez Teleki — leplezett célú — hasonló alapításainak: a Szociográfiai Intézetnek, majd az Államtudományi Intézetnek, 1924-ben, illetve 1926-ban). Loesch szerette volna Telekivel alaposan megbeszélni kívánatos szoros együttműködésüket, amelynek feltételeként előtte is hangsúlyozta, hogy a magyar kormánynak most már haladéktalanul lépnie kell a tőle elvárt módon a magyarországi német kisebbséggel kapcsolatos politikájában, de Teleki ez elől kitért, arra hivatkozva, hogy a kisebbségi kérdés belpolitikai vonatkozásban nem rá tartozik. Mint Loesch hamarosan értesülhetett róla, éppen azon a napon, május 8-án, amikor Teleki nála járt, sor került Budapesten — mégpedig a német kisebbségi vezetők Bethlen utasítására történt bevonásával — az ígért kisebbségi iskolarendelet tervezetének megtárgyalására, az előzékenynek mutatkozó Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter elnökletével.44 Hogy Telekinek mi volt a véleménye Loesch felfogásáról a kisebbségpolitika kérdésében, arra rávilágít Fritz Klemnek, a Deutsche Allgemeine Zeitung szerkesztőjének bizalmas jelentése arról a beszélgetésről, amelyet Loeschnél tett látogatását követően folytatott vele Teleki, Emich berlini magyar követ jelenlétében. Elmondotta, hogy Loesch mutatta neki egy grazi professzor mostanában megjelent könyvét, amelyben a szerző különbséget tesz önkéntes és kényszerkisebbségek között. Teleki — Loeschtől eltérőleg — úgy tartja, hogy egy önkéntes kisebbséggel kapcsolatban — márpedig az önszántából betelepült és azóta jórészt az elmagyarosodás útját választott magyarországi németség ilyen, — nem igényelhető ugyanolyan kisebbségpolitikai elbánás, mint azon nemzetrészek számára, amelyek teljes nemzeti öntudat birtokában kerültek máról-holnapra kisebbségi sorsra, idegen uralom alá, a békediktátumok kényszere következtében.45 Ezek a közöttük bizalmas beszélgetésen elhangzott, nyilvánosságra nem keiült, Klein jelentése szerint „épp oly ügyes, mint teljesen helytelen" kijelentések így nem kelthettek még ekkor ahhoz hasonlítható visszhangot, mint amikor Teleki 1931-ben a Pester Lloydban közölt cikkében fejtegeti majd behatóan ugyanezt a változatlan felfogását.46 Loesch a nála Bethlen hivatalos megbízására hivatkozva megjelenő Papp Antal előtt részletezhette azokat az igényeit, amelyek meghallgatása elől Teleki kitért. 43PAAA, Pol. Abt. II. Ung. Politik 6. Bd 2. Bleyer-Gündisch: An die Deutsche Reichsregierung. 1923. március közepe. 44 Uo. Bd. 3. Aufzeichnung über eine Enquete in Sachen der Minderheitsfrage. 45 Uo. F. Klein: Vertraulicher Bericht. Berlin, 1923. május 12. 46 Paul Teleki: Traditionelle, freiwillige und Zwangsminderheiten. Pester Lloyd, 1931. február 17.
