Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Vidéki diákmozgalmak 1956-ban (Ism.: Izsák Lajos) 1596

TÖRTÉNETI IRODALOM 1597 donképpen ,jól is érezte magát". (Brown eme megállapítása persze nehezen bizonyítható, s akadt brit recenzens, aki e beállításon erősen felháborodott.) Brown egy másik lényeges kérdésben is szembekerült Maxtonnal, amit nagyon világosan szembesített is. Szerinte Maxton nem hitt abban, hogy az LP és az ILP elnyerheti a lakosság, a szavazók többségét, főként a társadalom lényegi átalakítása (szocialista szellemű megreformálása) céljaira. Mint Brown hangsúlyozta: Maxton szerint e cél elérésére az LP-nek, ILP-nek parlamenten kívüli eszközöket is igénybe kell vennie. Brown ezt elutasítja, antidemokratikusnak ítéli és vallja, hogy lényeges reformokhoz az LP elnyerheti e többség szavazatait. Brown kitér az 1934/35-ben többféle formában is felvetődő egységfront problematikára is. Ekkor brit talajon az ILR a brit kommunista párt (CPGB) között ténylegesen kialakult egy ilyen egységfront - amely persze nem jöhetett volna létre Maxton akarata ellenére. Brown ehelyütt hangsúlyozza, hogy Maxton maga azonban csak addig a határig ment bele egy ilyen egységfrontba, amíg megőrizhette mozgásszabadságát. S persze ez a határ nagyon lényeges volt, amikor pár év múltán újabb események hatására ez az egységfront felbomlott. Ugyanebben az időszakban, még 1934-ben kezdődött meg az abesszin krízis, Mussolini hadjárata. Brown ezzel kapcsolatban Maxtont idézi, aki általánosítva állapította meg, hogy ezzel a háborúval Európában „a béke reményei" is tovatűntek. Brown ebben az esetben is elismeri Maxton éleslátását. A nézeteltéréseket és szembekerüléseket azután az idő során felerősítette egy újabb szakítópróba: a fasizmus. Nem mintha a fasizmus megértésében és elutasításában ne értettek volna egyet. Ámde a fasizmus és az ellene való harc, és a háborús veszély megítélésében már nem. Az LP új vezetői 1933/1935 után megértették az új kort és Attlee-Bevin, Dalton és Greenwood teljesen összehangoltan „dolgoztak" ebben a szellemben, már nem opponálták a katonai felfegyverkezést sem. Maxton azonban ezt tette, és úgy vélte, hogy az első világháborús pacifista és antimilitarista felfogása és politikája helytálló lehet ebben a merőben új helyzetben is. Ám az életben, és főleg egy olyan ember életében, mint Maxton, semmi sem egyszerű és főleg nem leegyszerűsíthető. így az 1930-as évekre ismeretesen az egyik nagy esemény a spanyolországi polgárháború és háború volt. Ez persze Maxtont is súlyos válaszok, választások elé állította. Már volt szó róla, hogy persze Maxton első pillanatoktól kezdve mindig is elítélte a fasizmust, másfelől, hogy kitartott régi első világháború idején kialakított pacifizmusa és antimilitarizmusa mellett is. Brown teljes joggal hangsúlyozta, hogy a valóságban ezek most mélyen ütköztek. S ezt persze egykor sokan szintén világosan látták és Maxtont az ellentmondással szembesítették is. S nem is akárhol, hanem a brit parlamentben. 1936 októberében, az oly kritikus napokban, amikor úgy tűnt, hogy Madrid azonnal elesik és Franco csapatai bevonulnak, Maxtonnak feltették a kérdést, most mit tenne a helyszínen? S Maxton habozás nélkül válaszolt: fegyvert fognék. Brown joggal azt is hangsúlyozza, hogy Maxtont a spanyolországi harcok esetében is jobban érdekelte a belső osztályvonulatok, az új proletár és szocialista elemek érvényesülése, mint a külső, a német és olasz intervenció elleni küzdelem. A nagy remények után Maxtont e téren keserű csalódások és olyan csapások érték, amelyeknek elkövetőit (NKVD) ő és az ILP azonnal hevesen ostorozták. S ezzel az élet, és Maxton élete nem állt meg. Hátra volt még München, 1939, az egész második világháború és az új távlatok kérdései. Úgy, ahogy ezek a valóságban is felvetődtek 1943/1944 után. S Maxton megélte az 1945-ös évet is, amikor ez a baloldal Nagy-Britanniában, a volt brit birodalom számos területén és Európában is előre tört. Ehelyütt azonban már minderre, sem Maxton állásfoglalásaira, sem Brown reflexióira már nem térhetünk ki. Remélem sikerült érzékeltetni, miért is írtam, hogy egy több szempontból is érdekes könyv újrakiadására került sor. Jemnitz János VIDÉKI DIÁKMOZGALMAK 1956-BAN Szerkesztette: Némethné Dikán Nóra - Szabó Róbert - Vida István (Nagy Imre Alapítvány, 2004. 457 o.) A rendszerváltást követően számos — ma már nyugodtan kijelenthetjük könyvtárnyi — történeti munka (értékelés és átértékelés, újraértékelés, hamisítás, ferdítés stb. - I. L.) és forráskiadvány készült az 1956-os forradalom történetéről. Az események és az időszak feltárására külön kutató és dokumentációs intézet létesült állami és egyéb pénzügyi támogatással. Ennek gon-