Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Vidéki diákmozgalmak 1956-ban (Ism.: Izsák Lajos) 1596

1598 TÖRTÉNETI IRODALOM dozásában, monográfiák, tanulmányok, cikkek, forráskiadványok sora jelent meg. Ezek a művek természetesen érintették a nagyobb egyetemeken lezajlott eseményeket, de átfogó jellegű, illetve összegző értékelés nem készült. Ezért is fontosak a „Nagy Imre és kora" című kiadványsorozat harmadik köteteként megjelent tanulmányok. Vida István professzor szakmai irányításával és vezetésével folyó több éves kutatómunka fontos állomása és jelentős eredménye e hézagpótló tanulmánykötet. Ma már talán közismert — a recenzens legalábbis reméli —, hogy az 1956-os forradalom közvetlen előzményének egyik legfontosabb állomása volt az egyetemisták és főiskolások megmozdulása, tüntetéseik, programalkotó tevékenységük, amelynek tudományos feltárása rendkívüli jelentős kérdés. Ezért is fontos kiemelni, hogy a kutatás irányítója és a kötet szerzői arra törekedett, hogy az ország valamennyi egyetemére és főiskolájára kiterjedő vizsgálatot folytassanak és összehasonlító módszerrel átfogó képet nyújtsanak az 1956-os diákmozgalmakról. A kötet tanulmányai meggyőzően bizonyítják, hogy a diákifjúságnak kiemelkedő szerepe volt az 1956-os magyar forradalom kirobbantásában, és eseményeiben. A felnövekvő fiatal nemzedék, köztük a jelenlegi főiskolai és egyetemi hallgatók körében sajnos már kevésbé ismert és tudott az a történelmi tény, hogy a korabeli egyetemista és főiskolás ifjúság döntő többsége munkásvagy parasztszármazású volt, s ők tüntettek először a Rákosi diktatúra intézkedései és politikája ellen. Ezek a fiatalok fogalmazták meg már hetekkel a forradalom kirobbanása előtt a magyar nép többségének követeléseit, formálták azt programmá, majd terjesztették előbb az oktatási intézményekben, majd az utcán, üzemekben, gyárakban, hivatalokban ... stb. A diákok tevékenyen részt vettek a különböző forradalmi bizottságok és szervezetek megszervezésében és munkájában, a nemzetőrség létrehozásában és nagyon sok helyen a forradalmi fegyveres harcokban is. 1956. november 4-e, a forradalom leverése utána kádári hatalom a megtorlás folyamán keményen fellépett a diákmozgalmak itthon maradt vezetői ellen, a lezajlott és „megrendezett" perekben súlyos büntetéseket szabtak ki velük szemben. Mindezekkel a problémákkal részletesen foglalkoznak a kötet tanulmányai. Az egyes tanulmányokat illetően külön-külön is érdemes megemlíteni, hogy Cseh Géza: „Ifjúság a forradalomban (Szolnok megye)" c. tanulmányában rámutat arra, hogy Szolnok megyében a forradalmi események viszonylag csendes és visszafogott körülmények között zajlottak. Ezzel együtt is a diákok Szolnokon, Jászberényben és Karcagon fontos szerepet játszottak a helyi megmozdulásokban. A létrejött szervezetek közül a legjelentősebb volt a Jászberényben 1956. november l-jén megalakult Forradalmi Ifjúsági Szövetség. A városban a tüzérlaktanya tisztjei a diákokat felfegyverezték, s ők november 4-én felvették a harcot a szovjet csapatokkal. A jászberényi, a karcagi, a kisújszállási és szolnoki középiskolások a forradalom leverése után a Kádár-kormányt támadó röplapokat terjesztettek. Ezzel együtt arra is rámutat, hogy a megtorlásokat tekintve a szolnoki egyetemisták többnyire szerencsésen megmenekültek a letartóztatástól, mivel 1957 kora tavaszán a szolnoki egyetemi kart Budapestre költöztették s ezzel a Szolnok megyei nyomozó szervek hatásköréből — szerencséjükre —· messze kerültek. Kozári József: „Az 1956-os forradalom eseményei az Egri Pedagógiai Főiskolán" c. azt bizonyítja — hiteles források alapján —, hogy a forradalom idején Egerben és környékén minden fontos akció a főiskoláról indult ki, az intézmény képviselői jelen voltak a forradalom alatt létrehozott valamennyi testületben. így az október 16-án megalakított Nemzetőrség Városvédelmi Tanácsában, az Egri Forradalmi Nemzeti Bizottmányban, a Nemzetőrség Ideiglenes Városi Parancsnokságában, sőt meghatározó szerepet játszottak ezek tevékenységében. A főiskolások irányították és szerkesztették a november 1-től sugárzó szabad Egri Rádió műsorát is. A szovjet megszállás után az orosz városparancsnok utasítására az ellenállás következtében nem indult meg az oktatás, ezért egy időre bezárták az intézményt. Bank Barbara-Szabó Róbert: „Sopron megyei egyetemisták és főiskolások az 1956-os forradalomban" c. dolgozata két város — Sopron és Mosonmagyaróvár — főiskolásainak és tanárainak szerepét vizsgálja. A helyi megmozdulások részletes bemutatásán túl kitér kapcsolatukra a győri forradalmi nemzeti tanáccsal, a Dunántúli Nemzeti Tanáccsal, más egyetemek (Budapest, Pécs, Veszprém) mozgalmaival. Tárgyalja a szovjet csapatok november 4-i bevonulását követő különböző megtorlásokat — közbiztonsági őrizet, börtön, főiskoláról való eltávolítás — és a hallgatók, valamint oktatóik „csapatos" eltávozását, disszidálását az országból. Farkas Csaba: „Szegedi egyetemisták a forradalomban" rövid egyetemtörténeti bevezető (kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem áthelyezése Szegedre 1921-ben, majd ennek visszatelepítése után 1940-ban megalakított Horthy Miklós Tudományegyetem és a második világhábo-