Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Hornyák Árpád: Magyar-jugoszláv diplomáciai kapcsolatok 1918-1927(Ism.: Pritz Pál) 1589

TÖRTÉNETI IRODALOM 1589 alkalmat adva az egybevetésekre, az előre- és visszalépésekre: a választójog kiterjesztése körüli évtizedes parlamenti és — a szociáldemokrata párt által szervezett — parlamenten kívüli küzdelmekre. A háború harmadik esztendejében Károly király nagy lendülettel fog hozzá — számolva a tömegnyomással és támaszkodva is rá — az ország belpolitikai életének demokratizálásához, együtt haladva a Választójogi Blokkal, s kinevezve Móric kormányát a választójogi reform megalkotásának feladatával. Ε kinevezéssel új szakasz kezdődik a választójogi reformért folytatott küzdelemben. A nem sok jót ígérő előjelek ellenére 1917 őszére elkészül Vázsonyi minden addiginál jogkiterjesztőbb törvénytervezete, amelynek a parlamenti többséggel rendelkező Tisza István vezette Munkapárttal szemben kell felvennie a harcot parlamenti elfogadtatásáért, vagy a parlament feloszlatásával új választások révén szerezni érvényt a törvénynek. Az utóbbi lehetőség — a király felhatalmazásával — ekkor még reális lehetőség. A munka kiemelkedően jó, mondhatni központi fejezete a Vázsonyi-féle választójogi törvénytervezet részletes ismertetése. Önmagában is impozáns munka, s hozzátehetjük: a törvénytervezet józan, realista értékelése is a könyv egyik erőssége. Megjegyzem, ez a józan szemlélet végigvonul az egész munkán, s Varga Lajos történetszemléletének szimpatikus vonásaként könyvelhetjük el. A törvénytervezet tartalmi ismertetése aligha tartozhat e szűkre szabott ismertetés feladatai közé, s nem vállalhatja további sorsának részletes nyomon követését sem. Itt csak annyit említhetünk, hogy a szerző részletesen elemzi Wekerlének azt a sikertelen kísérletét, hogy a parlamentben a munkapárti többséget megossza és az ellenzéki pártokból-csoportosulásokból új kormánypárti többséget hozzon létre. A kudarc okai között — Tisza és hívei makacs ellenálláson túl — Varga Lajos Károly király időközben meggyengült pozícióját hozza fel (Sixtus-affér), ami immár nem teszi lehetővé a parlament esetleges feloszlatását, új választások kiírását s ezáltal a munkapárti többség uralmának megtörését. Ezzel valójában sikertelenségre van ítélve a Vázsonyi-féle törvénytervezet elfogadtatása, széthullik a választójogi blokk, s a Vázsonyi tervezetét támogató politikai erők — Andrássy, Apponyi és maga Vázsonyi is — kiszorulnak a kormányból, illetve a kormányt támogató 48-as Alkotmánypártból. Alajos fejezete a munkának a törvénytervezet parlamenti bizottsági tárgyalásának leírása-elemzése. A hosszas, hónapokig tartó vitát a szerző témák szerint csoportosítva ismerteti, áttekinthetővé téve a szerteágazó, bonyolult diszkussziót: melyek voltak a vita főbb kérdései, mi volt a résztvevők álláspontja, hogyan lúgozta ki a munkapárti többség a törvénytervezet számára elfogadhatatlan tételeit. így jutunk el (most nagyot ugorva) a Tisza-Wekerle-féle 1918. XVII. tc-hez, amely •— ahogy Varga Lajos írja — egyetlen korabeli pártnak, irányzatnak sem felelt meg. Tisza hívei sokallták az „engedményeket", a Wekerle mellett maradt politikusok több méltánylást vártak volna el engedményeik fejében a Munkapárttól, a Vázsonyi-féle javaslat mellett kitartók pedig teljes egészében elutasították a megcsonkított törvényt. Varga Lajos összegzésében megállapítja, hogy a Vázsonyi-féle eredeti javaslat „reális alternatívát ajánlott a magyarországi demokratikus népképviselet meghonosítására". Ezzel a megállapításával egyet kell értenünk, miként azzal a summázatával is, hogy „az eredeti javaslat megcsonkítása a társadalmi feszültségeket jelentősen kiélezte, a politikai erők megosztását tovább mélyítette, a megegyezés esélyét szinte kilátástalanná tette. Az 1918-as őszi összeomlás és katasztrófa természetesen nem emiatt következett be, de a gyúanyag összehordásában a reformokat elutasítók, a hatalomhoz görcsösen ragaszkodók igencsak kivették részüket." Mucsi Ferenc Hornyák Árpád MAGYAR-JUGOSZLÁV DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK 1918-1927 Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2004. 355 o. A Pécsi Egyetem fiatal oktatója PhD-értekezése alapján készített munkájának legfőbb értékét a szerző szorgalma és a bilaterális tárgyalási mód meghaladása adja. Szorgalma révén a könyv anyaga igen gazdag. Főleg a témába vágó levéltári források szisztematikus feltárását kell említenünk, külön is kiemelve a belgrádi forrásoknak a magyar történetírásban elsőként történt alapos feltárását. Ε mellett felkutatott szinte minden fellelhető nyomatott forrást, s igen széleskörűen tájékozódott a szinte feldolgozhatatlanra duzzadt szakirodalomban is. Igen sok anyaggal dokumentálja azt az egyébként már a korábbi történetírás által is számos alkalommal rögzített tényt, hogy mérhetetlen fölényük ellenére is a győztesesek mily kevéssé érezték magukat bizton-