Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Varga Lajos: Kormányok; pártok és a választójog Magyarországon 1916-1918 (Ism.: Mucsi Ferenc) 1588

1588 TÖRTÉNETI IRODALOM eredményes megvalósításáért. Az ilyen vállalkozások kitűnő eszközei a tudományos utánpótlás nevelésének is. Egy a tudományos közösségnek szánt, két lektor által is ellenőrzött, a tudomány eszköztárát használó forráskiadvány megítélése során azonban nem lehet helye külön mérce alkalmazásának - de a kötet létrehozói nem is szorulnak rá arra, hogy valamiféle mentő körülményeket vegyünk figyelembe. A kötet tükrözi a csapatmunkából fakadó előnyöket és hátrányokat egyaránt: egyfelől a hatékonyság ugrásszerű megnövekedését, másfelől a munka koordinálásának növekvő nehézségeit, a csoporttagok eltérő színvonalú felkészültségéből adódó kisebb-nagyobb egyenetlenségeket, illetve az abból adódó problémákat, hogy a tagok pusztán a feladat egy-egy részletét látják át - mindezeket a hiányosságokat a munka irányítója/szerkesztője nem tudta teljes mértékben kiküszöbölni. A további kötetek elkészítése során, miközben feltétlenül javítani kell a szöveggondozás színvonalát, érdemes megvizsgálni a célkitűzés módosítását: a lapalji szerkesztői jegyzetek és a kommentárok elválasztása egymástól indokolható ugyan, de mindenekelőtt formai és nem tartalmi jegyek alapján. Felvetődhet persze a kérdés, indokolt-e egyáltalán Kossuth szerkesztői tevékenysége egy szegmensének a többiétől elkülönített bemutatása - a jelenlegi, reméljük, átmeneti körülmények között, a kritikai kiadás munkálatainak (e sorok írójától sem teljesen független) elakadása folytán azonban csak üdvözölnünk lehet minden vállalkozást, amely a Kossuth-kiadások ügyét előmozdítja. Pajkossy Gábor Varga Lajos KORMÁNYOK, PÁRTOK ÉS A VÁLASZTÓJOG MAGYARORSZÁGON 1916-1918 Politikatörténeti füzetek XXI. Napvilág Kiadó, Budapest 2004. 269 o. Látszólag nem a legfontosabb társadalmi-politikai problémák elemzése áll Varga Lajos könyvének középpontjában. Hiszen az első világháború utolsó két esztendejében mind határozottabban kerülnek előtérbe a dualista rendszer alapkérdései: az osztrák-magyar viszony, a nemzetiségi kérdések, az egyre feszítőbb agrárproblematika, amelyekhez képest a választójog kiterjesztésének kérdése másodlagosnak hat. A valóságban azonban a választójog radikális reformja az ország demokratikus átalakításának parlamentáris keretek közötti megvalósításával az alapvető társadalmi-politikai kérdések megoldásához is segítséget nyújthatott. Emellett a választójogi reform ügye évtizedek óta maga is a politikai élet egyik kulcskérdése volt, amelyben mintegy összefutottak és ütköztek az egyes társadalmi-politikai csoportosulások érdekei. Mindez hatványozottan érvényesült a háború egyébként is felfokozott politikai légkörében, amelyben egyre határo- \ zottabban jutottak kifejezésre és törekedtek megvalósulásra az egymástól eltérő vagy éppen élesen szembenálló érdekek. A témaválasztás ezért nemcsak indokolt, hanem — újszerű nézőpontjá- ' val és a kutatásba bevont számos új forráscsoportjával — szerencsésnek is nevezhető. A források között mindenképpen megemlítendők a Vázsonyi-féle választójogi törvénytervezet iratai: a képviselőházi irományok és a Képviselőházi Napló vonatkozó kötetei, a választójog parlamenti bizottsági tárgyalásának (31 ülésének) jegyzőkönyvei, a bizottság összefoglaló jelentése; a minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei, a miniszterelnökségi és belügyminiszteri elnöki iratok terjedelmes fascilusai; ide tartoznak a kiadott és kiadatlan politikusi memoárok, naplók, levelezés anyagai, a korabeli politikai lapok irdatlan tömege. Ez a bőséges forrásbázis lehetővé teszi, hogy a szerző korábban érintetlen területek részletes elemzésével az eddig ismerteknél jóval pontosabb és részletesebb képet fessen a háborúban kimerülőben lévő ország viszonyairól. A könyv pozitívumaihoz tartozik, hogy világos történeti áttekintést nyújt a választójog hazai fejlődéséről az 1848-as választójogi törvénytől az 1874. XXXIII. tc-n át a Tisza-Lukács-féle 1913. XIV tc-ig — bemutatva különbségeiket — sa választójog törvényei szabályozásában (és kiterjesztésében) bekövetkezett fokozatos lemaradásunkat, valamint a választójog kiterjesztésének elodázhatatlan társadalmi-politikai szükségességét. Ennek keretében tömören ismerteti az 1905. évi Kristóffy-féle választójogi törvénytervezetet, az Andrássy-féle „plurális" (amolyan félig kuriális jellegű) elképzelést (1907-1908-ból), Kossuth Ferenc 1912. évi választójogi törvénytervezetét -