Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - „Lajos Kossuth Sent Word " Papers delivered on the occasion of the bicentenary of Kossuth's birth. (Ism.: Csorba László) 1586

TÖRTÉNETI IRODALOM 1587 teljesen törölt (azaz túlnyomórészt most először napvilágot látó) 43 szerkesztői jegyzet esetében a szövegforrás hat kivételével az utóbbi lelőhely volt, a törlésekkel ugyan, de egykorúlag mégis csak napvilágot látott jegyzetek esetében azonban a sajtó alá rendezők már nem adták meg a szövegforrás (OSzK vagy MOL) pontos lelőhelyét. A cenzor által törölt részeket a közlők aláhúzással jelölték; bár recenzens szívesebben látta volna a nemcsak általa preferált, hanem mások által is alkalmazott áthúzást, ezt nem észrevételezi, azt azonban igen, hogy a jelölésrendszer rögtönzésszerű megválasztása folytán több helyütt (360, 418, 425, 432. szám) nem derül ki világosan, melyek azok a szavak, amelyek az ily módon mintegy társszerzővé avanzsáló cenzor jóvoltából kerültek Kossuth szövegébe. A szövegközlés általában megbízhatónak látszik: a szúrópróbaszerű egybevetés során azonban jelentős pontatlanságokat is regisztrálhattunk (pl. 84, 89, 176, 376, 433. szám); Kossuth Haraszthy Samu „Műipar" (és nem Ipar) című vezércikkéhez fűzött kommentárjának több mint fele pedig egyszerűen lemaradt (140. szám). Az eredeti szövegekben ritkítással jelölt kiemeléseket a kiadvány nagy részében minden megjegyzés nélkül elhagyták, másutt viszont kurziválással reprodukálták és külön is jelezték (79. szám és 112. jegyzet). A forrásszövegekben található francia és német szövegek visszaadása több ízben is, nyomtatott szövegekről lévén szó, érthetetlenül rossz minőségű, (89, 508, 509. szám) s a lapalji jegyzetben hozott fordítás is pontatlan vagy egyenesen teljesen hibás (39, 242, 137. jegyzet). Közlők a szövegközlés során a mai helyesírás szabályait követték: csak remélhető azonban, hogy a közölték, európaiasodnunk, cáfolhatatlanul, maguk szóalakok (84, 158, 376, 433. szám) csak a szövegek másolása, átírása során előálló ismert jelenség, a banalizálódás, nem pedig tudatos döntés eredményeként léptek az eredetiben álló közlötték, európaisodnunk, cáfolhatlanul, magok helyére - az utóbbi esetben ugyanis a közlő már túllépne a helyesírás modernizálásán, s ez a tudományos forráskiadás normáival ellentétes. A tárgyi magyarázó jegyzetek a Hírlap hasábjain feltűnő személyek, a magyar és idegen nyelvű irodalmi idézetek azonosítását, a felmerült történeti események, fogalmak, már elavult szavak magyarázatát szolgálják. A jegyzetek nagy többsége segíti is a forrásszövegek megértését, egyes jegyzetek (130, 246-247, 581, 625.) azonban téves magyarázatot adnak, másutt pedig „alibi" vagy „ál" jegyzeteket (pl. 270, 516.) olvashatunk: a példaként felhozott esetekben ugyanis egy-egy jelzős szerkezet (rekuzacionális jog [ti. esküdtszékeknél]; juris perek) előtagjára kapunk némi szómagyarázatot, de nem magára a fogalomra. A sajtó alá rendezők jól használták ki az elektronikus könyvtárak, kiadványok robbanásszerű bővülését: segítségükkel nemcsak azonosították a legtöbb idézetet, hanem Kossuth összes munkáinak CD-ROM változata (Arcanum, 2002) alapján megadták további előfordulásukat is a teljes életműben - pontosabban a kiadott, illetve feldolgozott életműben. Recenzens a kötetet böngészve pl. örömmel tudta meg, hogy a Kossuth által 1838 nyár végén, periratában idézett „költő", akit Kossuth e korszakbeli iratai sajtó alá rendezőjeként annak idején nem tudott azonosítani, valójában Shakespeare, s az idézet A velencei kalmár-ból származik (lásd jelen kötet, 336. szám, 468. jegyzet, az idézet helye helyesen IV szín, 1. jelenet). Kossuth tehát az említett időpontban már olvasta volt a darabot, és a Bárdtól saját fordításában idézett. Jelen kötet alkotói viszont ezt a vonatkozást, a mondottakból következően önhibájukon kívül, nem ismerhették, s ezért a darab Lukács Lajos által készített és 1840-ben színre vitt magyarításában vélték megtalálni az idézet kontextusát. A mondottak alapján a kötet — sajnos — nem teszi ugyan fölöslegessé a kutatók számára az eredeti használatát, segítségével mégis jó áttekintést kaphatunk, milyen szerepet kaptak a szerkesztői jegyzetek Kossuth kezében és a Hírlap struktúrájában. Kossuth gyakran, szívesen, de, mint a kötet bevezetőjében olvashatjuk, „kitűnő arányérzékkel" jegyzetelte a beküldött cikkeket. Ε számításaink szerint mintegy 470 szerkesztői jegyzet közel kétötödét (kb. 170) a megyei tudósításokhoz, közel háromtizedét (130) az „Értekező", egytizedét pedig a „Vidéki levéltárca" rovatban megjelentetett cikkekhez illesztették, a külföldi hírek alá viszont, minden bizonnyal a belpolitika alakítására törekvő szerkesztő tudatos döntése, részben pedig a cenzúrával kapcsolatos megfontolások eredményeként, alig néhány esetben került jegyzet - s talán azok sem a szerkesztő, hanem munkatársai tollából. A jegyzetek vizsgálata Kossuth nézetei fejlődésének rekonstrukciójához is szükséges: a szerkesztő például már 1841. október végén jegyzetben regisztrálta List könyvének megjelenését és kommentárban jelezte, hogy „alkalmas helyen és időben" előadja arról véleményét (403-404. szám) - ennek kifejtésére, mint tudjuk, 1842. január második felétől fogva került sor. Ε sorok írója, aki maga is egyetemi oktató, csak elismerését fejezheti ki a miskolci munkaközösségnek: tanártársának és a fiatal kollégáknak a téma kijelöléséért és a projektum gyors és