Századok – 2005

DOKUMENTUMOK - Seres Attila - Sipos Péter - Vida István: Kontinentális blokk vagy keleti hadjárat? Iratok V. M. Molotov 1940. novemberi berlini látogatásáról 135

V. M. MOLOTOV 1940. NOVEMBERI BERLINI TÁRGYALÁSAI 161 i) az Anglia elleni küzdelemben Németországnak oda is mennie kell, ahová nem akar, a Balkánra, de Anglia elleni háború érdekei miatt ideiglenesen muszáj ezt tennie. Hitler kijelenti, hogy a német csapatok azonnal el fogják hagyni Romániát, amint megkötik a békét, emellett Németország elismeri a Szovjetunió érdekeit a Fekete-tengeren és a Balkánon. A Fekete-tenger azonban nem biztosíthat szabad tengeri kijáratot, minthogy a Földközi-tengerre vezet, ott pedig mindig jelen lesz Olaszország; j) Hitler külön hangsúlyozta, hogy nincs szüksége katonai segítségre a Szovjetuniótól, de egész idő alatt afelé terelte a beszélgetést, hogy meg kell állapodni velünk „széleskörűen". Hitler sok fontos kérdést felvető beszédére azt válaszoltam, hogy amennyire a tomácsolás alapján meg tudom ítélni, elmondhatom, hogy az, amit megértettem számomra helytállónak tűnik, és érdemes rá, hogy tovább tárgyaljunk róla. Ami a tavalyi szovjet-német egyezményt illeti, az valóban hasznos volt Németországnak (először is biztosította az erős hátországot a nyugati háborúhoz, másodszor pedig megkapta Lengyelországot) és a Szovjetuniónak is, amely a finn kérdés kivételével a szerződést teljesítettnek tekinti. Erről, azt hiszem később konkrétabban és teljes nyíltsággal kell beszélnünk. Eljött az ideje annak, hogy egy, a Szovjetunió és Németország közötti szélesebb körű megállapodásról kezdjünk beszélni, ám ehhez előzetesen tisztázni kell bizonyos dolgokat egy olyan új fejlemény kapcsán, mint a Háromhatalmi Egyezmény. Akkor majd könnyebb lesz elmagyaráznom Hitlernek, hogy milyen kérdésekben érdekelt a Szovjetunió, beleértve végső soron a Fekete-tenger és a Balkán kérdését is, ahol elsősorban Romániáról és Bulgáriáról kell beszélnünk, majd pedig Törökországról. Arra kértem továbbá, hogy magyarázza meg nekem, egy olyan kormány képviselőjének, amely nem vett részt a Háromhatalmi Egyezmény előkészítésében és megkötésében, hogy a paktum szerzői mit értettek az „új európai rend" fogalmán, mely országok, milyen feltételekkel fognak ebben részt venni, milyen ütemben tervezik a paktum alapvető gondolatainak megvalósítását, s mi az a „kelet-ázsiai tér", hol húzódnak a határai, és milyen mértékben érintik a paktum aláíróinak tervei a Szovjetuniót. Hitler észrevehetően megélénkült, és azt kezdte magyarázni, hogy Európában a Háromhatalmi Egyezmény szerint két nagyhatalomnak, Németországnak és Olaszországnak kell egyeztetnie, megállapodva a Szovjetunióval. Ázsiával kapcsolatosan Japánnak kell megegyeznie a Szovjetunióval. Németország (Hitler többes szám első személyben beszélt, s ezért a korábbiakhoz hasonlóan nem volt világos, hogy adott esetben csak a németek, vagy pedig a paktum valamennyi aláírójának nevében beszél-e) felkéri a Szovjetuniót, csatlakozzon negyedikként a Háromhatalmi Egyezményhez. Eközben Hitler biztosított arról, hogy „ők" nem akarták Oroszországot kész tények elé állítani, hogy „ők" tudni szeretnék, mik a Szovjetunió érdekei Európában és Ázsiában, hogy egyeztethessék saját érdekeiket a Szovjetunióéival és hasznos közvetítők lehessenek a Szovjetunió és Japán, valamint Olaszország között. Elismerte, hogy a Romániával, Bulgáriával és Töi-ökor sz ággal kapcsolatos kérdések tisztázása természetesen bizonyos időt vesz majd igénybe, de a paktumban külön figyelmet fordítottak arra, hogy a Szovjetunió érdekei ne sérüljenek, és azokról ne döntsenek eleve a Szovjetunió nélkül.