Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Hagyomány; közösség művelődés. Tanulmányok a hatvanéves Kósa László születésnapjára (Ism.: Héjja Júlia) 1574

1576 TÖRTÉNETI IRODALOM elsősorban a Felvidéken és az egykori hódoltsági területeken, protestáns- és ortodox-többségű településeken volt jellemző. A szerző rámutat továbbá arra, hogy a valláshoz hasonlóan a lakosság rendi állása, nemzetiségi hovatartozása is kijelölheti a helyi hatalmi erővonalakat. Nagy Zsombor (64-79.) 38 magyarországi református egyházközség 1850-1895 között keletkezett canonica visitatiós irategyüttesének feldolgozása, értelmezése kapcsán alkotta meg a hagyományos vallásosság megváltozásának elméleti modelljét. Arány és mérték a vallásosságban című írása áttekintést ad a történeti-szociológiai és a teológiai típusalkotást középpontba állító irányzatokról. Avery Dulles egyház mint intézmény modellje nyomán a magyar református vallásosságot a 19. század második felében a megszentelés, tanítás és egyházkormányzat funkciói mentén írja le. A Niebuhr- és a Geertz-féle kettős autoritás-modell és a burke-i kultúra-értelmezés alapján kijelenti, hogy „a vallás vagy az emberi élet körének abroncsa, összefogó kerete vagy a keréknek leírt élet tengelye, középpontja". A hagyományos paraszti kultúra és vallásosság kulcsfogalmainak tartott aránnyal és mértékkel szemben a modern, újfajta vallásosságot az intenzitással jellemzi. A nemzeti történelem protestáns koncepciójának az első világháború végéig tartó fejlődése Juliane Brandt írásából (150-159.) követhető nyomon. Protestáns egyháztörténészek, vallási periodikák írásain, valamint megemlékezésekhez, politikai eseményekhez, ünnepi alkalmakhoz kapcsolódó egyházi beszédeken keresztül mutatja be a történelem- és nemzetfelfogás alakulását. Felhívja a figyelmet a világi-egyházi, református-evangélikus argumentáció különbözőségeire, a megidézett történelmi korszakok és választott témák közötti hangsúlyeltolódásra. Ladányi Sándor (249-257.) „az egyház veteményeskertjei", az iskolák történetének vázlatos áttekintését adja A magyar református egyház oktatás- és művelődéspolitikájának alakulása a XX. században című közleményében. Az egységes tanügyi igazgatás 19. századi bevezetésétől kiindulva jut el az 1918-1919. év részletes eseménytörténetéhez, az Országos Református Tanács reformterveinek bemutatásáig. Számba veszi Ladányi a trianoni békeszerződés iskolaügyi következményeit. Teret szentel a Magyar Református Diákok Soli Deo Gloria Szövetsége (1921), a tehetséggondozás, az Újszászy Kálmán nevével fémjelezett faluszeminárium, a népfőiskolai mozgalom, valamint az Imre Sándor-féle művelődéspolitikai koncepció ismertetésének is. A Kádár-korszak egyházpolitikájába enged bepillantást Kiss Réka A „református reakció" az állambiztonsági iratokban (1956-1967) című munkája (222-248.). Az 1958. évi párthatározatok nyomán kirajzolódó egyházpolitika része volt a klerikális reakció és a vallásos világnézet elleni küzdelem, de megkülönböztetett egy egyházakkal kapcsolatos általános eljárást is. A református egyházi ellenzéket a „politikai reakció" két kiemelt fontosságú szegmensével, az ifjúsági vonallal és a nemzeti ellenzékkel hozták összefüggésbe. Kiss Réka levéltári forrásokra támaszkodva ismerteti a folyamatba helyezett perek előkészítését, lefolyását, a koncepciós vizsgálati anyagot. Bogárdi Szabó István (9-13.) a diktatúra árnyékában élő református egyház és az elnyomó hatalom kapcsolatát, illetve az egyház belső viszonyrendszerét elemzi metaforikus képek segítségével. Az 1948-1989 közötti időszakot Török István és Gombos Gyula nyomán bibliai analógiákkal értelmezi. Kósa László a Máté evangéliumából vett képpel érzékelteti az egyház helyzetét. Bogárdi Szabó Dietrich Bonhoeffer Etikájából merítve, saját, a feltámadásra asszociáló hegesedés metaforáját vezeti be. Bonhoeffer Etikája hangsúlyos szerepet foglal el Szűcs Ferenc A kultúra értelmezése a XX. századi protestáns teológiában című tanulmányában is (91-101.). Elsőként a dialektika teológia kultúra-felfogását ismerteti Karl Barth és követői magyarázatával. Elemzi a vallás gyámkodása alól felszabadult, nagykorú, szekularizált világ teológiájáról szóló Bonhoeffer-tanítást, továbbá a Kuyper-féle történelmi kálvinizmus kultúra megközelítését. Krisztus és a kultúra kapcsolatát Richard Niebuhr értelmezésében adja, eszmefuttatását a Misszió és inkulturáció fejezettel zárja. Richly Gábor (258-268.) a finn evangélikus egyházban kibontakozó megújulási mozgalom előzményeibe és 19. századi eseménytörténetébe enged betekintést. Az iskolateremtő prédikátorok személyes jellegű vallásosságot, a hit benső — életvitelben is kifejeződő — megélését hirdető tanainak, gyakori üldöztetésének leírása szolgál keretül az ún. korábbi és későbbi ébredési mozgalom, valamint utóbbi — a hivatalos egyházhoz a 19. század végétől egyre jobban illeszkedő — irányzatai jellemzéséhez. A hitélet bensővé válása leginkább konkrét esetek példáján vizsgálható. A Kósa-féle emlékkötet ezen a téren sem okoz csalódást. Miről álmodik a kisnemes a XIX. század elején? című, személyes hangvételű tanulmányában (351-357.) Gergely András például a mélyen vallásos, református Bátky Pál (1761-1836) — keresztneve egy helyen (356.) tévesen Andrásként szerepel — és