Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Hagyomány; közösség művelődés. Tanulmányok a hatvanéves Kósa László születésnapjára (Ism.: Héjja Júlia) 1574

TÖRTÉNETI IRODALOM 1577 kocsi ismerősei álmait osztja meg az olvasóval. Az 1783-1830 közötti naplószerű feljegyzésekben a mindennapok dokumentálása mellett a visszatérő álom-motívumok (család, király, császár, katonaság) megörökítése és a víziók megfejtése a legfontosabb törekvés. Szőts György krasznai református leánytanító és a római katolikus vallású Diener Erzsébet 1807-ben kötött vegyes házassága körüli bonyodalmakat Sipos Gábor (400-405.) veszi sorra. A frigy miatt a református egyházi főhatóságok részéről állásvesztéssel sújtott Szőts azonban a helybeli, krasznai presbitérium pártfogásának és bizalmának köszönhetően megtarthatta posztját. A tanító ügyéről Cserey Farkas révén, Kazinczy Ferenc vallási toleranciára intő cikkéből a Hazai Tudósítások olvasói is értesültek. Tisza István határozottan ateizmusellenes, feltétlen istenhitéről, dogmátlan keresztyénségéről, a korban szokatlanul ható öntudatos vallásosságáról — elsősorban a gróf saját megnyilatkozásai alapján — Tőkéczki László (279-285.) jóvoltából tudunk meg részleteket. Tisza számára az élő hit a társadalmi bomlást lefékező erőt jelentett. A szorosan vett egyháztörténeti témájú tanulmányok sorába illeszkedik Csorba László Zsidóság és magyarság 1848-ban - viták az emancipációs törvényjavaslat halasztása körül című munkája (160-167.). Körvonalazódik Kossuth Lajos és Bónis Samu szatmári követ álláspontja, a kettejük közötti — Venetianer Lajos és Gerő András nyomán feltételezett, Csorba részéről ugyanakkor kategorikusan elutasított — vita háttere, az országgyűlési tárgyalások kronológiája, a fel-fellángoló antiszemita zavargások eseménysora. A Kósa László-emlékkönyv Régi magyarokról fejezetcím alatt egybefogott tanulmányait Bertényi Iván közleménye, A magyar államcímer kifejlődésének európai párhuzamai (102-108.) vezeti be. A kiváló heraldikus rövid áttekintést ad a két címeralkotó mesteralak, a kettős kereszt és a vörössel, ezüsttel hétszer vágott pajzs keletkezéstörténetéről, egyidejű uralkodói használatáról, utal a további címerváltozatokra is. A párhuzamos címerhasználatra az angol, német, cseh és a korai osztrák heraldikai gyakorlatból hoz példákat. A Nádasdy Tamás nádor bizalmi emberének számító, komoly erdélyi kapcsolatrendszerrel rendelkező, hadiszállításban, közvetítő- és rabkereskedelemben érdekelt Kerecsényi László gyulai várkapitányságához Őze Sándor (114-122.) szolgáltat adalékokat az 1550-1560-as évekből. Várkonyi Gábor (140-149.) a városi életformához alkalmazkodó arisztokrácia társasági életét elemzi a kora újkorban. A királyi udvarhoz kötődő rendezvények között farsangról, koronázási ünnepségről (1636) tesz említést, végül Rákóczi László naplója alapján az 1655. évi országgyűléshez kapcsolódó társas összejöveteleket veszi sorra. Az ismertetett kötet Művelődés: pályák és intézmények című fejezetében olvasható Erdmann Gyula Kazinczy Gábor (1818-1864) reformkori tevékenységét bemutató tanulmánya (323-338.). A szerző szól a forrófejű ifjú írói szárnypróbálgatásáról, lapalapítási terveiről, Zemplén megyei — reformellenzék munkáját segítő — közéleti szerepvállalásáról. Részletesen kifejti az 1839-es botrányos alispánválasztást követő perbe fogását, kimutatja Kazinczy viszonyát a korszak vezető irodalmi és politikai köreihez. Elmélyült levéltári kutatómunka eredménye Hudi József írása, a Köznemesi magánkönyvtárak a XVIII-XIX. századi Veszprém megyében (367-385.). Hudi különbséget tesz a jómódú köznemesek, a kisbirtokos nemesek és az értelmiségi pályára lépett köznemesek könyvgyűjtési szokásai között, felderíti a folyóirat-előfizetéseket, a reformkori olvasótársaságok, kaszinók állományának összetételét. Gyáni Gábor (358-366.) az 1884-1885. évi könyvtár-statisztikai adatsorokra támaszkodva — a demográfiai és gazdaságtörténeti megközelítéssel szemben — a könyvtárlétesítés- és fenntartás igényére alapozza az urbanizáció és a polgárosodás kutatását. A közkönyvtárak közül az egyesületi és kaszinói gyűjteményekre, ezek tartalmára fókuszál. A polgárság és a városi középosztály olvasáskultúrája és a magánkönyvtárak mellett a nyilvános irodalmi előadóestek történetének feltárására ösztönöz. Éppen a polgárságot, a művelt nagyvárosi értelmiséget megszólító lap, az 1889-ben mutatványszámmal induló A Hét első tíz évfolyamának címlapképeit elemzi Dede Franciska (312-322.). írásából kiderül, hogy jórészt kortárs személyiségek aktuális eseményhez kötődő portréi kerültek a címlapra. Külön-külön részletezi a férfiakról és nőkről készült felvételeket, a csoportképeket, a fotó és az egyes rovatok viszonyát, de a fényképészekről sem feledkezik meg. A Hohenzollernek magyar politikája című röpirat (1903) és a Független Magyarország egykorú híradásai alapján ifj. Bertényi Iván (295-311.) fest árnyalt képet a 20. sz. első éveire elmérgesedett Habsburg-magyar viszonyról. A brosúra szerzője, Gedeon (alias Szyl Gida) szerint a ma-