Századok – 2005

BESZÁMOLÓ - Globalizáció és fragmentáció között. Beszámoló a Történész Világkongresszusról (Tomka Béla) 1558

BESZÁMOLÓ 1561 protestáns gondolkodók továbbra is hittek az igazságos háborúkban, melyek a gonoszok megbüntetését szolgálhatják, a katolikus egyházban a 19. századtól fokozatosan a háborúk elkerülésére helyeződött át a hangsúly. A szekcióban további referátumok foglalkoztak a háborúkban alkalmazott még elfogadható erőszak mértékéről és jellegéről folytatott vitákkal. A szövetségeseknek a második világháborúban Németország ellen alkalmazott hadviselése, mely a terrorbombázások révén kimondottan a polgári lakosságot vette célba, nem csak a közelmúltban Németországban megjelent — Der Brand című — könyv kapcsán került ismét reflektorfénybe, de már a kortársak attitűdje is ellentmondásos volt ezzel kapcsolatban: voltak, akik csak némi Járulékos áldozat"-ot (collateral damage) tartottak elfogadhatónak, mások ellenben ünnepelték a kimondottan a polgári lakosság elleni bombázásokat végrehajtó katonák tevékenységét. A témához kapcsolódó dilemmák, sőt tabuk meglétét mutatta Pieter Lagrou tanulmánya, mely a terrorizmus és a legitim terrorizmus kérdésével foglalkozott. Lagrou a partizán hadviselést és az azokkal szembeni megtorlásokat vizsgálta, melyek Napóleon spanyolországi hadjárata óta a hadviselés fontos kérdései közé tartoznak. Az első világháborúban még mindkét hadviselő fél hallgatólagosan elismerte a megtorlás elvi legitimitását partizán hadviselés esetén. Ezzel szemben a második világháborúban a szövetségesek méltatták a partizánok tevékenységét, bár a háború utáni perekben aztán elismerték a megtorlás jogát. Mindenesetre a háborúban még elfogadhatónak tekintett erőszak határai máig fontos problémát jelentenek, s az erről folytatott diskurzus felerősödött a közelmúlt iraki háborús cselekményei nyomán. Az úgynevezett specializált témákkal foglalkozó szekciók áttekintésére még ilyen vázlatosan sincs lehetőségünk. A 25 szekció közül több foglalkozott az Európán és Amerikán kívüli térségekkel (Afrika története összehasonlító perspektívában; Kína és a világ az újabb korokban; A Csendes-óceán térségéről élő kép; A Közel-Kelet birodalmai; Kolonializmus és posztkolonializmus), a vallások és kultúrák kölcsönhatásaival (Keresztény-iszlám kapcsolatok a történelemben; Krisztianizáció az antikvitástól napjainkig; Kultúrák és identitások összeütközése: Bevándorlók és őslakosok; A keresztény Európa kelet felé tekint; Viták a tradícióról és a modernitásról: transzkulturális és történeti perspektívák). Szintén hangsúlyt kaptak klasszikus társadalomtörténeti témák, gyakran az összehasonlító szempont érvényesítésével (A jóléti államok kialakulásának modelljei globális perspektívában; Vallás és közszféra; A városok irányítása a történelemben; Oktatás: a befogadás és a kirekesztés mechanizmusai; A tömegmigráció gazdasági, politikai és kulturális következményei), valamint a nemzet és a nemzetállamok (A nemzetállam konstrukciója és dekonstrukciója a Balkánon; Tankönyvek: a nemzetállami narratívától a polgári jogok narratívájáig) és a globalizációs folyamatok (Gazdasági globalizáció történeti perspektívában; A cukortermelés expanziójának hatásai öt kontinensen). A konferencián az egyes országok természetesen nagyon különböző mértékben voltak jelen. Néhány országból csupán egyetlen résztvevő érkezett, míg a rendező Ausztráliából több mint háromszázan regisztráltatták magukat. Több tudományos nagyhatalom pozíciójának megfelelő küldöttséggel szerepelt: ezek közé tartozott az Egyesült Királyság, Németország és Franciaország. Feltűnő volt az