Századok – 2005
DOKUMENTUMOK - Seres Attila - Sipos Péter - Vida István: Kontinentális blokk vagy keleti hadjárat? Iratok V. M. Molotov 1940. novemberi berlini látogatásáról 135
158 SERES ATTILA - SIPOS PÉTER - VIDA ISTVÁN Oroszország számára a Balkán és a Fekete-tenger a probléma. Politikailag itt Németország egyáltalán nem érdekelt, de azt nem engedheti meg, hogy — amint az az előző háborúban Szalonikiban történt — az angolok befészkeljék oda magukat. Azonban ő, Hitler, hangsúlyozni szeretné, hogy amikor befejeződik a háború, a német csapatok haladéktalanul el fogják hagyni Romániát. Ezeket a problémákat Ribbentrop moszkvai tárgyalásain, valamint más diplomáciai megbeszéléseken kell megvitatni. Arról szólva, hogy mi jelenleg a teendőnk, meg kell említeni, hogy Oroszország úgysem kaphat szabad kijáratot a Fekete-tengerről, mivel azután a Földközi-tenger következik, ott meg ott lesz Olaszország. Molotov azt válaszolja, hogy a birodalmi kancellár fontos, nemzetközi jelentőségű kérdéseket érintett, s hogy ő egyelőre általánosságban kíván szólni. Altalános benyomása az, hogy amit Hitler szavainak fordításából kivett az helytálló, és megfelel mindkét ország, úgy a Szovjetunió, mint Németország érdekeinek is. Helyes, hogy Németország és Oroszország érdekei nem állhatnak szemben egymással, úgyszintén helytálló, hogy az ezeket az államokat jelenleg irányító emberek a legalkalmasabbak arra, hogy helyes, átfogó megoldást találjanak a problémák megoldására szabályos, széles keretek között. A Hitler által felvetett kérdések sok államot érintenek, nevezetesen Németországot, a Szovjetuniót, Olaszországot, Japánt, valamint Franciaországot, Angliát, az Egyesült Államokat és más országokat, de azokat most közvetlenül a szovjet-német viszony szempontjából is vizsgálni kell. 0, Molotov, kijelenti, hogy amit mondani fog, az nem csupán az ő álláspontját tükrözi, hanem a szovjet kormányét és személyesen J. V Sztálinét is. A szovjet-német viszonnyal kapcsolatban Molotov egyetért a birodalmi kancellár által mondottakkal, így azzal is, hogy milyen előnyei származtak a két országnak az 1939-es megállapodásokból. Ami Németországot illeti, az e szerződések (1939) következtében megbízható hátországhoz jutott, aminek nagy jelentősége volt abban, ahogyan Nyugaton a hadi események alakultak, ideértve Franciaország vereségét is; helyesen oldottuk meg Litvánia és Kelet-Lengyelország kérdését is, minthogy Lengyelországnak egy német és egy szovjet Lengyelországra történő felosztása súrlódásokhoz vezethetett volna a Szovjetunió és Németország között. A szovjet fél úgy véli, hogy Németország teljesítette az e szerződésben vállalt kötelezettségeit, egy kivétellel, és ez Finnország. Ezzel kapcsolatosan Molotov szeretné megtudni, tartja-e magát a német kormány a szerződésben foglaltakhoz. Ebben az ügyben (1939) a szovjet fél a maga részéről semmi mást nem akar, csak azt, amiben tavaly megegyeztek. Molotov rátér a birodalmi kancellár által utolsóként érintett problémára. Ha a jövőbeni kölcsönös kapcsolatainkról beszélünk, nem szabad figyelmen kívül hagynunk a már érvényben lévő, Németország, Olaszország és Japán részvételével nemrég kötött Háromhatalmi Egyezményt. Molotov szeretné tudni, mi a szerződés lényege, mit jelent az a Szovjetunió számára; szeretné berlini tartózkodása, valamint Ribbentrop moszkvai útja során tisztázni ezt a kérdést. Ezzel összefüggésben fel lehet vetni a Fekete-tenger és a Balkán ügyét is, ami időszerű téma, valamint közvetlenül Románia, Bulgária és Törökország problémáját. Továbbá érdekelné, hogy mit kell érteni az európai és ázsiai új rend alatt, és hol húzódnak a kelet-ázsiai térség határai.
