Századok – 2005
BESZÁMOLÓ - (In)divisibiliter ac (in)separabiliter. IV (Habsburg) Károly; az I. világháború és a soknemzetiségű Monarchia felbomlása. Nemzetközi konferencia Rómában; 2004. november 25-26-án (ifj. Bertényi Iván-Zeidler Miklós) 1515
1546 BESZÁMOLÓ császári hatalom e mitikus percepciója felbukkant a Horea vezette 1784. évi parasztfelkelés, valamint az 1848-as forradalom helyi tüntetései során is. Ε kedvező megítélés az újonnan megkoronázott Károlyra is átszármazott. A korabeli román sajtó cikkeiből, valamint értelmiségiek naplófeljegyzéseiből és levelezéséből kirajzolódik az uralkodónak a román társadalomban élő reprezentatív képe. A brassói Gazeta Transilvaniei a hagyományos tisztelettel köszöntötte az új uralkodót: „Isten óvja a hazát és a császárt!" (sic!) Az erdélyi román ortodox egyház által fenntartott Telegraful Román 1916-ban megerősítette „a trón és a haza iránti hagyományos hűséget", amelyet a háborús viszonyokra való tekintettel külön is hangsúlyozza a „császárért" (sic!) folytatott harcot, ami egészen 1918-ig meghatározta a közbeszédet. Ε jelszó — „fegyverrel a kézben harcolunk a császárért" — már a napóleoni háborúk és az 1848-as forradalom idején is mozgósította a lakosságot. Érthető — folytatta Cárja —, hogy a román lapok nagyon részletesen ismertették Károly budapesti koronázását és az eskütételt, s több résztvevő élménybeszámolóját is közölték. Hasonlóan tudósítottak a koronázás napján rendezett román ortodox és görög katolikus istentiszteletekről. A Telegraful Román még a Ferenc József és Károly koronázási diplomája közötti eltéréseket is ismertette, s aprólékosan kitért a ceremónia részleteire. Mindez a trón iránti hűség elmélyítését célozta a háborús időkben, s így részben a „politikai nevelés" szándékával történt. Az újságok Károlyt mint különösen bátor férfiút mutatták be, aki személyes példamutatásával igazi vezére a hadseregnek. Ugyanakkor mind a lapok, mind a levelek Károlynak egy ezzel némileg ellentétes jellemvonását emelték ki a legerőteljesebben, amikor az uralkodót a „békehozó" szerepében ábrázolták. Az Unirea c. görög katolikus hetilap egyenesen „a béke hajnalának" nevezte Károly trónra lépését, utalva az uralkodó békenyilatkozatára. Románia 1916. augusztusi hadba lépését követően a Monarchia-béli román sajtó már merőben politikai célból is gyakran felhasználta az uralkodó presztízsét. A román támadást elítélő cikkek a császárhűségre hivatkozva a kormány propagandáját közvetítették, s az állami egység fenntartására mozgósítottak. Ifj. Bertényi Iván, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem fiatal oktatója Magyar politikusok IV. Károlyról c. előadásában azt mutatta be, miként látták és láttatták az utolsó magyar király alakját a korabeli magyar politikusok visszaemlékezéseikben. Azt a tényt, hogy IV Károly a magyar történelmi emlékezetben alig van jelen, három okkal magyarázta. Egyrészt alig kétéves uralkodása Ferenc József 68 éves, több korszakot átívelő uralmához képest túlságosan rövid volt, másrészt Károly békevágyánál a háború erősebbnek bizonyult, és így a magyar történelmi emlékezetben is csak mint a háborús király őrződött meg.A legfontosabb ok azonban, hogy 1918 és 1920 között, tehát közvetlenül Károly regnálását követően hullott szét a történelmi ország, a forradalmak és az ellenforradalom és a trianoni békeszerződés pedig sok szempontból mai napig meghatározzák a magyarországi közgondolkodást. Ezekhez képest Károly személye és tettei másodlagosaknak tűnnek. A „Trianon-szindróma" olyan erős, hogy az utolsó magyar király tetteinek megítélésében is ez volt a fő szempont: mit tett a
