Századok – 2005

BESZÁMOLÓ - (In)divisibiliter ac (in)separabiliter. IV (Habsburg) Károly; az I. világháború és a soknemzetiségű Monarchia felbomlása. Nemzetközi konferencia Rómában; 2004. november 25-26-án (ifj. Bertényi Iván-Zeidler Miklós) 1515

1544 BESZÁMOLÓ és öt nappal később elhagyta Lublint. Pilsudski dandártábornok 1918. november 10-én csapatai élén bevonult Varsóba. A központi hatalmak lengyelországi uralma ezzel véget ért. A délutáni sorozatot az ukrán Vaszil Raszevics, a Ivivi egyetem oktatója nyitotta Habsburg király Ukrajnában ? Habsburg Vilmos és I. Károly c. előadásával, melynek hőse a Habsburg dinasztia sok érdekes és fordulatos pályafutást felmutató történetének egyik legkalandosabb életű alakja. Vilmos főherceg 1896-ban Pola közelében született, mint Károly István főherceg utolsó, hatodik gyermeke. (Károly István a Napóleont Aspernnél legyőző Károly főherceg — és anyai ágon József nádor — unokája volt, a haditengerészetnél töltött be magas rangot, majd Galíciában, Zywiecben telepedett le, ahol híres sörfőzdét is alapított, de emellett a krakkói egyetem védnöke volt, és vejei között tudhatott egy Radziwill és egy Czartoryski herceget is.) Mivel nagy népszerűségnek örvendett a lengyelek körében, az I. világháború alatt több ízben felmerült, hogy az oroszok alól felszabadított Lengyelország élére kerüljön. Ám Bécsben hosszabb ideig az osztrák-lengyel megoldást tartották szem előtt, azaz a lengyel területeket (illetve azok nagyobb részét) a Monarchián belül kívánták egyesíteni, ezért Károly lengyel királyságának tervét ellenezték. 1916-ban azonban, elsősorban német nyomásra, egy kisebb lengyel ütközőállam mellett foglaltak állást, és kikiáltották a — névlegesen — független Lengyel Királyságot. Ennek élére Károly István volt az első számú jelölt, ám Bécsben Burián, Czernin, de maga a császár is kivárt, így a Habsburg főherceg lengyel királysága nem vált lehetővé. Vilmos főherceg tizenéves korában költözött a családdal Galíciába és itt ismerkedett meg a ruténekkel, elkezdte a nyelvet is tanulni. A fiatal főhercegre nagy hatást gyakorolt Andrij Septyickij gróf lembergi görög katolikus metropolita, a galíciai rutének egyik legnagyobb tekintélye, aki igyekezett kihasználni a fiatalember rutén-szimpátiáit. A metropolita még a világháború előtt kidolgozott egy tervet, melynek értelmében egy Ausztriával perszonálunióban álló ukrán államot létesítenének. Vilmos színrelépésével a terv kezdett konkrétabb formát ölteni. A főherceg már 1916-ban kereste a kapcsolatot a cs. és kir. hadseregben szolgáló ukránokkal, és egy 1916. novemberi levelében arról írt, hogy a Habsburg-birodalmat oly módon lehetne föderális alapon újjászervezni, hogy minden egyes egység (Ausztria, Csehország, Magyarország, az egyesítendő délszláv vajdaság és a Kijev központú ukrán nagyhercegség) élére egy-egy Habsburg főherceg kerülne régensként, de ezek fölött az uralkodó közös maradna. 1917-ben az orosz fogságból hazatérő Septyickijt Vilmos főherceg Lembergben ukrán nemzeti viseletben fogadta. Bécsi kapcsolatait kihasználva igyekezett népszerűsíteni ukránbarát elképzeléseit, ám mivel ezek nagyban ütköztek a fontosabbnak ítélt lengyel igényekkel, nem talált támogatókra. Mivel 1918-ban az Ukrajna déli területeit megszálló osztrák-magyar csapatok egyik parancsnokaként sokszor keresztezte a kinevezett németbarát hetman, Pavlo Szkoropadszkij politikáját, személye Berlin és Bécs között feszültséget teremtett. Spába rendelték, és II. Vilmos azt követelte tőle, hogy azonnal hagyja el Ukrajnát. Mikor erre nem volt hajlandó, Károly volt kénytelen a főherceg csapatait Czernowitzba rendelni. Itt érte meg Károly császár 1918. október 16-i mani-