Századok – 2005

BESZÁMOLÓ - (In)divisibiliter ac (in)separabiliter. IV (Habsburg) Károly; az I. világháború és a soknemzetiségű Monarchia felbomlása. Nemzetközi konferencia Rómában; 2004. november 25-26-án (ifj. Bertényi Iván-Zeidler Miklós) 1515

1536 BESZÁMOLÓ a Magyarország területi integritásának helyreállítására tett kísérlet volt, ami létében fenyegette a csehszlovák államot. Masaryk elnök fegyverbe is hívott öt fiatal korosztályt. A prágai parlamentben két nézet alakult ki a királypuccsal kapcsolatban: a népesebb csoport Benest támogatta, a kisebbik helytelenítette lépéseit. Benes szorgalmazta, hogy a kisantantnak és az európai nagyhatalmak egységes fellépésükkel akadályozzák meg hasonló esetek előfordulását. A restaurációs kísérletet nemzetközi érdekű kérdésnek tekintette, s kárhoztatta, amiért veszélyezteti a békerendet és a demokráciát. Politikáját a parlament nagy többsége támogatta. Benes külpolitikájának kis számú ellenzéke a Csehszlovák Köztársaság imperialisztikus törekvéseit bírálta, s kifejtette, hogy Magyarország amúgy is képtelen a terjeszkedésre, Károlyt már őrizetbe vették, és a csehszlovák akció voltaképpen beavatkozás Magyarország belügyeibe. Ε nézetet a kommunisták, valamint néhány kis magyar és német nemzetiségi párt képviselői osztották. A vitákban a szlovák képviselőcsoport két meghatározó tagja, Andrej Hlinka és Milan Hodza is felszólalt. A nacionalista és katolikus irányultságú Szlovák Néppart részéről Hlinka világosan kijelentette: minden eszközzel meg akarják védeni a köztársaságot és a demokráciát. Hlinka szerint Károly akciója a szlovákokban a korábbi igazságtalanságok emlékét idézte fel. Hodza elmondta, hogy Károly második államcsínye végleg meggyőzte őt arról, hogy a jelenlegi magyar kormány képtelen garantálni a trianoni békeszerződés végrehajtását. Néhány ezer magyar nemesi család és egy bukott dinasztia továbbra is lángba tudja borítani öt új állam területét. Ezért példást büntetést kért azokra, akik Csehszlovákiából támogatták Károly akcióját. Füssy Kálmán képviselő ellenkező állásponton volt: szerinte a csehszlovák mozgósítás fenyegetett háborúval, ezért gyors demobilizációt sürgetett, hiszen a magyar kormány már egyébként is elhárította a veszélyt. Hal'ko külön is kitért a pozsonyi Mária Terézia szobor ledöntésére (október 26-27.), amely a Habsburg-uralom megszűnése és az új kollektív identitás kialakulása szempontjából fontos szimbolikus esemény volt. Az akciót legionáriusok kezdeményezték, miközben a helyi lakosság nagyobb része passzív maradt. Előadásának végén Hal'ko megállapította, hogy a november elején megszavazott magyarországi trónfosztó törvény bizonyos értelemben Benes politikájának győzelmét jelentette. A magyar trón kérdése azonban még hosszú ideig foglalkoztatta a csehszlováki politikai életet. A hagyományosan Habsburg-ellenes cseh politikai gondolkodás Szlovákiában is visszhangot kapott, jóllehet a szlovákok korábban hűséges alattvalók voltak. A Csehszlovák Köztársaság keretei között azonban a dinasztia és az uralkodó személye már inkább a régi magyar uralom és az antidemokratikus viszonyok emlékét idézte föl, s vagy semmilyen, vagy inkább ellenséges hozzáállást provokált. Ezt követte a bécsi egyetemen oktató Walter Lukan szlovén professzor A szlovén politika és Károly császár c. előadása. A bécsi professzor kissé hosszúra nyúlt előadását Károly magyar királlyá koronázásának szlovén fogadtatásával kezdte. Mivel a szlovének trializmust vagy föderalizmust szerettek volna, a dualista integritást erősítő tény talált náluk tetszésre, de az új uralkodó békevágyához és reformer szándékaihoz fűzött reményeket ez eleinte nem zavarta