Századok – 2005
MŰHELY - Tóth Andrej: A Huszár-kormány meghívása a párizsi békekonferenciára (1919. december - 1920. január) 1477
1480 TÓTH ANDREJ még kényesebbek voltak, mint a kommunisták uralta tanácskormány felállítása 1919 tavaszán. Az LT csak augusztus 22-én foglalt állást a háború utáni Magyarország új belviszonyaival kapcsolatban. Álláspontja — a magyar belpolitikai színtéren végbement radikális fordulat jellegével összhangban — egyértelműen elutasító volt. A békekonferencia kizárta annak a lehetőségét, hogy olyan magyar kormánnyal kössön békét, amely nem tükrözi a nép akaratát, puccsal került hatalomra, és a Habsburg-ház egyik tagja nevezte ki.15 Bár Friedrich változó összetételű kormányait az antant nem volt hajlandó elismerni, a harmadik Friedrich-kabinet szeptember 30-i minisztertanácsi ülésének jegyzőkönyvében, a kilencedik napirendi pontként meglepő módon ott szerepel „Az entente missió felhívása, hogy a békedelegációban való képviseltetésünk ügyében forduljunk a legfőbb tanácshoz." A napirendi ponthoz tartozó feljegyzés sajnos igen szófukar, és mindössze azt a tényt tartalmazza, hogy Somssich József gróf külügyminiszter tájékoztatta a kormányt egy közelebbről meg nem nevezett antantmisszió felszólításáról, mely szerint a magyar kormány forduljon az LT-hez azzal a kérelemmel, hogy hívják meg a békekonferenciára. Mint mondta: „két kiküldöttje holnap elutazik, hogy a meghívást meghozza. Az eredmény 8 nap múlva várható."16 További tájékoztatást a jegyzőkönyv nem ad. Az sem derül ki belőle, hogy a felkérés miféle antantmissziótól származott. Ám ez végeredményben nem is annyira lényeges, hiszen a térségbeli antantmegbízottak alig gyakoroltak befolyást a békekonferenciára, s az egyes regionális megbízottak politikai elképzelései a magyarkérdésben számos esetben távol álltak az antant vezetőinek hivatalos politikai vonalvezetésétől.17 Az antantmegbízottak részéről érkező felhívásnak ezért nem tulajdoníthatunk nagy jelentőséget. Bizonyára ebben az összefüggésben is túlzottan „optimistának" bizonyultak. Ennek valószínűségét erősíti az a tény is, hogy a „névtelen" felszólítással a további minisztertanácsi ülések már nem foglalkoztak.1 8 15 Az LT távirata a budapesti Szövetségközi Missziónak. FRUS PPC. VII. köt. 803. A távirat szövegét a brit külügyminiszter indítványozta. L. uo. 792. Vö. az LT 1919. augusztus 18-i ülésének jegyzőkönyve. Uo. 694-698. (Az ülésen a külügyminiszterek vettek részt.) 16 Az 1919. szeptember 30-i minisztertanácsi ülés jegyzőkönyve. Magyar Országos Levéltár (MOL), Minisztertanácsi jegyzőkönyvek (K 27), 123. dob. 7-8. 17 Ilyen eset volt pl. az antant bécsi képviselői és az LT tagjai közötti nézetkülönbség a jobboldali magyar szociáldemokraták és az antantkörök titkos bécsi tárgyalásainak idején, amikor szóba került a Magyar Tanácsköztársaság megdöntése. 18 A szövetséges hatalmak politikájának, illetve budapesti képviselőiknek a keresztény-nemzeti ellenforradalmi kurzus hatalomra kerülése idején tanúsított magatartásának ismeretében az említett felhívást a brit katonai missziónak lehet tulajdonítani. A brit antantmegbízottak (Reginald Gorton tábornok és Ernest Charles Troubridge, a budapesti székhelyű Duna-bizottság vezetője) ugyanis a Friedrich-kormánnyal szembeni ellenérzésük dacára is támogatták a tanácsaikat és instrukcióikat „vakon" elfogadó Friedrichet, s nemegyszer egyenesen kormányának az antant részéről való elismerése mellett nyilatkoztak Ebben az időben a fegyveres erők, azaz a csendőrség és a rendőrség, de még a Nemzeti Hadsereg megszervezésében is a brit katonai képviselők játszották a fő szerepet, akik ezzel a leendő kormányzó, Horthy Miklós hatalomra kerülésének az útját egyengették. Bár a brit politikai vezetők magyarkérdésben folytatott politikája nem kedvezett Friedrichnek, Huszár Károly ún. koncentrációs kormányának létrehozása — Sir George Clerk brit diplomata aktív kőzve-
