Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Bódy Zsombor: Szociálpolitika és szociáldemokrácia Magyarországon az I. világháború idején 1457

1464 BÓDY ZSOMBOR „mihamarabb a 6, majd 4 végül a munkanélküli munkanap fertőjébe való süllyedés" fog következni. Budapest 80 ezer vasmunkása az egész országot a bolsevizmusba vitte volna. A gyárak nem tehettek mást, katonai lekötöttségüket felszakítva március 8-án reggel kizártak mintegy 60 ezer munkást. Ez a munkásságot visszatérítette a vasasok központi vezetőségéhez, akiket béketárgyalásokra kértek fel. Még az esztergályosok is belátták, hogy a megegyezés szükséges. Megállapodtak abban, hogy az ügyeket ettől kezdve kollektív szerződéssel szabályozzák, paritásos munkaközvetítő szervezetet állítanak fel, amely paritásos mukabérstatisztikát is összeállít és döntőbíróság is lesz. Március 15-én reggel ismét elindultak a gyárak, ám sok üzemben a munkásoknak alig a fele jelentkezett, mert, vélekedett Méhely, a magas bérekből és az olcsó hitelekből egyelőre megtakarításaik vannak. De egy héttel sem látnak előre, és nem hallgatnak a szakszervezeti vezetésre. Méhely szerint mivel a háborúban a vasas szakszervezet tagsága 20 ezerről 80 ezerre nőtt, ennek jól működő irányításra lenne szüksége, különben az egész szakszervezeti eszme összeomlik. Megjegyzem, hogy egyébként a GyOSz-nak a Szociáldemokrata Párthoz való hozzáállása távolról sem volt azonos a panaszbizottsági ügyek körül zajló munkásmozgalmakhoz való itt jellemzett hozzáállásával.33 A GyOSz lapjánál jóval munkásellenesebb hangot ütöttek meg annak a zártkörű tanácskozásnak a résztvevői, amely a vas-, és gépgyárakban mutatkozó termeléscsökkenés okait kutatta. A közös Hadügyminisztériumban tartott összejövetelen a vas- és gépipar osztrák és magyar képviselői három okát látták 33

Tévedés lenne, ha a GyOSz és a párt viszonyának tekintetében csupán a panaszbizottságok és a munkásság magatartása alapján itt megfogalmazott kritikákból indulnánk ki. A Magyar Gyáriparban a háború alatt a fentiekkel párhuzamosan fut a megnyilatkozások egy másik vonulata, amely partnerként tekint a Szociáldemokrata Pártra, sőt az ipar - munkások és munkaadók - érdekközösségét hangsúlyozza a mezőgazdasági érdekcsoportokkal és az ő érdekeiket kiszolgáló kormánnyal szemben. A kormány agrárius elkötelezettségéről 1. Magyar Gyáripar 1915. február. (8. sz.) 3. A választójog korlátozottságának szerintük az volt az oka, hogy a kormányzat és az agráriusok a Joghoz juttatott ipari munkásságnak az ipari tőkével való szövetkezésétől tartottak." L. uo. 1915. december. (24. sz.) 2-3. A GyOSz magát ugyanügy hatalmon kívüliként pozícionálja, mint a munkásokat. Őket az 1901-es összeférhetetlenségi törvény zárja ki a parlamentből, a munkásságot pedig a korlátozó választójog. L. uo. 1917. február. (3. sz.) 1-2., 1917. június. (11. sz.) 2. és 10., 1918. március. (6. sz.) 11-12. A GyOSz, szükségesnek tartva az ipari érdekeltségek megfelelő parlamenti képviseletét, nem csak az összeférhetetlenségi törvény módosítását követelte, hanem a munkásság választójogát is. L. uo. 1916. október. (20. sz.) 2-3. Itt a közélelmezés példájával indokolták, miért kell munkásoknak és munkaadóknak egyaránt bekerülniük a parlamentbe. Sőt a városi társadalmi csoportoknak - megint csak munkásoknak és munkaadóknak - egy, az agrárius blokkal szembenálló egységes politikai blokkba való tömörülését is felvetették. L. uo. 1916. július. (14-15. sz.) 1-2. 1918 elején azt hangsúlyozták, hogy a munkások és munkaadók útja sokszor egymás mellett fut a politikában, s úgy vélték, hogy az új választójog alapján megválasztott parlamentben támaszai lesznek egymásnak. If], Chorin Ferenc ugyanakkor azt javasolta, hogy kezdjék el felmérni, mely kerületekben nyílna lehetőség „iparos képviselőjelöltek" számára. L. uo. 1918. február. (4. sz.) 1-2. Méhelynek az 1918. márciusi események kapcsán fent idézett beszámolójából - a szakszervezet jól működő vezetéséért való aggodalmából - is kitetszik egyébként, hogy a gyáriparosok készek voltak arra, sőt előnyösnek találták, hogy tárgyaljanak és megegyezzenek a szociáldemokrata vezetőkkel. A problémát az jelentette, ha a munkás tömegek a mozgalom vezetésétől függetlenedve léptek fel. A GyOSz együttműködési készségére nem érkezett érdemi válasz, amit keserűen konstatálták. A bolsevik forradalom után pedig aggódni kezdtek, hogy a szociáldemokrata vezetők nem fogják tudni útját állni hasonló fordulatnak Magyarországon sem. L. uo. 1918. február. (2-3. sz.) 2-3.