Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Bódy Zsombor: Szociálpolitika és szociáldemokrácia Magyarországon az I. világháború idején 1457

SZOCIÁLPOLITIKA AZ I. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN 1465 a termelés csökkenésének: kevés a munkás, csökken a munkások teljesítőképessége, hiányzik a munkások akarata a termelésre. Valójában részleteiben csupán az utóbbiról beszéltek, sőt akadt hozzászóló, aki a második okot egyenesen tagadta. Általában úgy látták, a gyárvezetőségek tekintélye a katonai parancsnokok mellett elhalványult, a katonai parancsnokok viszont hagyják magukat befolyásoltatni, s attól félnek, hogy a szigorú fellépést felülről nem látnák szívesen. Helyre kellene tehát állítani a gyárvezetőségek tekintélyét, hiszen a munkások szinte valamennyien népfelkelők és defetisták, sőt szabotáló csürhe. Az államnak keményebben kellene fellépnie, példát kellene statuálnia.34 Ugyancsak a gyárvezetőségek tekintélyének katonai parancsnok általi lerombolását panaszolta Szterényi és Ladányi későbbi müve is.3

5 A kormányzat részéről időnként készültek is tervek kemény fellépésre, ezek azonban sohasem valósultak meg. Éppen az 1918. márciusi összeütközés alkalmával a kormány döntése alapján a Belügyminisztérium (BM) iránymutatásával előkészületeket tettek a rögtönítélő bíráskodás bevezetésére egy sor bűnügy (lázadás, gyilkosság, halált okozó közveszély okozása, hűtlenség, rablás, gyújtogatás, vízáradás okozása, vasúton, hajón, távírdában és távbeszélőn elkövetett közveszélyt okozó cselekmény) tárgyában. Ezek elkövetőit, ha polgári személyek is, statáriális úton halálra ítélték volna. A BM értelmezésében a rögtönítélő bíráskodás valójában statáriumot jelentett, aminek hatékonyságához szükségesnek tartották az egyesületi élet felfüggesztését, vendéglátóhelyek esetleges bezárását, a vasúti- és autóközlekedés megtiltását (illetve külön engedélyhez kötését), a távirat- és telefonforgalom tiltását (csak a hivatalos közeg jelenlétében lett volna lehetséges táviratot feladni vagy magán-telefonbeszélgetést folytatni). Számoltak — nyilván a nemzetiségi vidékeken — templomok bezárásának szükségességével is. Tiltották volna a fegyverkereskedést is, a fegyverviselési engedélyeket pedig felülvizsgálandónak tartották. A BM-nek az az elképzelése, amely a nyomdák bezárását irányozta elő, az Igazságügy Minisztérium tiltakozását váltotta ki. A BM elismerte, hogy ennek a rendelkezésnek nem volna törvényes alapja, és Budapesten helyes is volna néhány kivételt tenni. Ám a korlátozásokat mégis szükségesnek ítélte, mert ezek hiányában röpcédulák megjelenésétől tartott. Az igazi cél tulajdonképpen a napi sajtó felszámolása volt, amit a minisztérium szerint a cenzúra nem kellő hatékonysága indokolt. Az érintett minisztériumok letárgyalták, hogy melyik közigazgatási hatóságnak mi lesz a feladata a rögtönítélő bíráskodás bevezetése kapcsán, s a bejelentéshez szükséges falragaszok is elkészültek.36

Hasonló kemény fellépés gondolata a munkásmegmozdulások következő hulláma idején is felmerült. Az 1918. júniusi tömegsztrájk idején az összes érintett hatóságok (kereskedelmi, honvédelmi és igazságügyi minisztérium, Miniszterelnökség, főügyészség, katonai ügyészség, rendőrkapitányság) kiküldötteinek részvételével összeülő bizottság, 34

Az összejövetel jegyzőkönyvét 1. PIL, 672. f, 212. ő. e. 35

Szterényi-Ladányi: i. m. 165. 36

A statáriumot a törvényszékek elnökeinek kellett volna kihirdetniük. Az előkészületekről 1. Magyar Országos Levéltár (MOL), Igazságügyi Minisztérium, Elnöki bizalmas iratok (K 578), 94. dob. Ig. min. 1918-BÍ-143. A statáriumra vonatkozó kormánydöntést 1. Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek., i. m. 413-414. (1918. márc. 7.)