Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Bódy Zsombor: Szociálpolitika és szociáldemokrácia Magyarországon az I. világháború idején 1457
SZOCIÁLPOLITIKA AZ I. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN 1463 rendszeresen kollektív panaszokat bírálnak el, s nem is vizsgálhatják, hogy az egyes tisztviselők fizetése hogy viszonyul a megélhetési költségekhez. Az ide beadott panaszok sablonosak, gyakran a vállalaton kívül készülnek, s csupán „megszerezték" rájuk az érintett tisztviselők aláírásait. A beadványok alapján a panaszbizottságok kollektive megjavítják a fizetést, nem vizsgálva, hogy a vállalat mit bír el. Mire vezet az ilyen agitáció — kérdik? Hiszen eddig is megvolt a drágasági pótlék, családi pótlék és a hadbavonultak segélyezése. Következményeiben magukra az alkalmazottakra nézve is veszélyes, ha a vállalatokat rideg szembenállásra kényszerítik. Ha a vállalatokat racionalizálásra szorítják, sok olyan tisztviselőt elküldhetnek, akire nincs feltétlenül szükség.27 A panaszbizottságok működésével szembeni munkaadói kritikát mutatja az a javaslat, amelyet a GyOSz kebelében 1917. szeptember 12-én e kérdésben tartott tanácskozás fogalmazott meg. Itt munkaadói szempontból szükségesnek tartották, hogy egy panaszbizottsági döntés után ne lehessen bizonyos ideig újabb panasszal élni.2 8 Más alkalommal a panaszbizottságok összetételét kifogásolják, mert két tag az érdekeltségekből - munkaadó, munkavállaló - és három a minisztériumokból vesz részt a döntésben. Utóbbiak pártatlan döntőbírónak képzelik magukat, vélték, pedig csak tudatlanok, nem számolnak a termelési költségekkel, a béremelés hatásaival, s végeredményben milliókról döntenek ötletszerűen.29 Az 1918. márciusi sztrájkok is határozott kritikát váltottak ki a GyOSz részéről. Úgy vélték, a nyolcórai munkaidő ügyében a munkások azért nem fordultak a panaszbizottsághoz, mert attól tartottak, hogy azt még az sem ítélné meg. Megpróbálták tehát a m^guk erejéből elérni és csak azért nem sikerült, vélték a GyOSz lapjában, mert a munkaadók a maguk szervezet\erejét állították szembe, s így a kérdés - helyesen - a nemzeti termelés javára dőlt el.30 Az 1918. márciusi nagy összeütközés történetére a következő számban is kitértek.3 1 Méhely Kálmán beszámolója szerint az „esztergályosok szaktestülete, a háborús ipari konjunktúra e kegyeltjei, hatalmi és anyagi helyzetük öntudatának túltengésében" a szakszervezet vezetését figyelmen kívül hagyva március 4-én bejelentették, hogy másnaptól nyolc munkaóra után leállnak. Március 5-én délután 4-kor az esztergályosok csakugyan kivonultak és magukkal ragadták a többieket is. A gyárigazgatóságokat félretolták, autonóm módon kezdtek diszponálni a műhelyrend és a gyári fogyasztási szövetkezetek felett. A legális vasas vezetőség meghátrált, s az összbizalmi ülésen elfogadták a nyolcórai munkaidőt. A katonai hatóságok teljesen képtelenek voltak a rendet helyreállítani. „A munkások, különösen az utolsó esztendő folyamán, amikor politikai eszközként felhasználtatván kormánytámogatással a teljes szabadossághoz lettek szoktatva", kezdtek a legnagyobb fegyelmezetlenséggel viselkedni.32 Méhely szerint 27 Uo. 1918. augusztus, 15-16. sz. 3-4. 28 Uo. 1918. szeptember, 18. sz. 8. 29 Uo. 1918. október, 20. sz. 1-2. 30 Uo. 1918. március, 6. sz. 1-2. 31 Uo. 1918. április, 7. sz. 3-4. 32 Méhely itt a Tisza kormány bukása után a szociáldemokráciával szemben érvényesülő új kormánypolitikára utal.
