Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Bódy Zsombor: Szociálpolitika és szociáldemokrácia Magyarországon az I. világháború idején 1457
SZOCIÁLPOLITIKA AZ I. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN 1459 A már a háború előtt meghozott törvény (1912:LXVIII. tc.) alapján a kormányzat a háború során egyre több üzemet nyilvánított a termelés folytatására kötelezettnek. Ezeknél a vállalatoknál a munkaerőt is a gyárhoz kötötték, azaz megszűnt a szabad kilépés lehetősége, mert a munkásokat ún. személyes szolgálatra kötelezték. Később újabb törvények alapján (1914:L. tc., 1915:XIII. tc.) még további alkalmazottakat is szolgálatra köteleztek, de ezeket nem vonták katonai fegyelem alá úgy, mint a hadiszolgáltatási törvény alapján kötelezetteket. Különböző jogi keretek között 1917 elején Magyarországon összesen 644 022 munkás dolgozott a Honvédelmi Minisztérium (HM) felügyelete alatt, de ebből csak 71 862 volt behívóval az üzemekbe vezényelt katona (például korábbi önálló kisiparosok).8 A háború első másfél évében az egykorú szerzők egybehangzó állításai szerint nem voltak sztrájkok vagy számottevőbb munkás-nyugtalanságok.9 Ennek feltehetőleg több oka is volt. Egyrészt a háború kezdetének gazdasági zavarai jelentősebb munkanélküliséggel jártak, ezért akik dolgoztak, azok valószínűleg munkájukat a munkanélküliséghez képest értékelték akkor is, ha a munkaviszonyok nem voltak számukra kedvezőek. Ehhez járult, hogy a munkaadók nagy befolyással bírtak alkalmazottaik felmentése vagy bevonultatása tekintetében. Egy darabig nyilván hatott még a kezdeti háborús lelkesültség is. A későbbiekben pedig a gyári munka sokak szemében bizonyára kedvezőbb alternatívának tűnt a frontszolgálathoz képest. Á munkaerő megkötése, a sztrájkok és a kilépés tilalma előnyös helyzetbe hozta a munkaadókat, mivel a munkások így nem élhettek a szokásos eszközökkel a munkaviszonyok vagy a bérek megjavítása érdekében. A munkaadói szempontok szerint íródott mű csupán kevés és csak néhány kisebb üzemben előfordult visszaélést tekint bizonyítottnak, ezzel szemben a szakszervezeti tanács kiadványa szerint általános volt, hogy a cégek visszaéltek a helyzettel, amennyiben a háborús konjunktúra kibontakozásakor és az árak emelkedésével párhuzamosan nem emelték a béreket, illetve nem díjazták megfelelően a túlórákat.1 0 A szakszervezetek német és osztrák minta nyomán — arra hivatkozva, hogy a gyárak és a munkaerő különböző formában történő hadi felügyelet alá helyezése felszámolta a korábbi szabad szerződéses viszonyokat az iparban — ún. panaszbizottságok felállításával szerették volna orvosolni a helyzetet. A Vasas Szakszervezet a közös Hadügyminisztériumhoz intézett beadványában a két fél küldötteiből álló és katonatiszt által elnökölt bizottságok felállítását kér-8 A különböző kategóriák a következők voltak: 1) hadiszolgálatra kötelezett munkások, akik esküt tettek és katonai fegyelem alatt álltak, 2) hadiszolgálatra - azaz az üzemben való munkára -kötelezett, de nem katonai fegyelem alatt álló munkások, 3) katonának behívott, de gyárakba vezényelt szakmunkások, 4) katonai munkásosztagokba szervezett, tehát közvetlen katonai vezetés alatt álló és a legénységi keret felügyelete mellett dolgozó munkások. Utóbbi osztagokat a munkásság nagyobb fegyelmezetlenségei esetén szervezték meg egy-egy üzemben. 9 Szterényi József - Ladányi Jenő: A magyar ipar a világháborúban. Budapest, Franklin, 1934. 86.; A Szakszervezeti Tanács megállapítása szerint „bérmozgalmakról nem igen lehetett beszélni." A szakszervezeti mozgalom Magyarországon 1917-1922. A Magyarországi Szakszervezeti Tanács jelentése. Budapest, k. n., 1923. 15. 10 Szterényi-Ladányi: i. m. 84.; Szakszervezeti mozgalom Magyarországon 1914-1916. A Magyarországi Szakszervezeti Tanács jelentése. Budapest, k. é. n. 5. A szakszervezeti mozgalom., i. m. 11.
