Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Kovács Gábor: Szombathelyi Ferenc és a "Balkáni megszálló hadosztályok ügye 1943-ban 1371
SZOMBATHELYI FERENC - 1943-BAN 1419 A vezérkari főnök hangulatváltozásait követő, ingadozó, ellentmondásos, sokszor szertelen véleményalkotásaiból egy dolog emelkedik ki biztosan: Szombathelyi számára a harc nem céltalan hősködés volt, és nem azért folytatta, mert még komolyan reménykedett Németország győzelmében. Szombathelyi a „magyar öncélúságért" akart harcolni és ezért akarta a hadsereget fejleszteni. A hadászati helyzet — 1943 kora őszén — még mindig nem érlelte ki a jövő egyetlen biztosnak látszó forgatókönyvét. A vezérkar főnöke számára a bizonytalan helyzetben a fegyveres erő és a harckészség fenntartása még mindig a legjobb pozíciókat biztosította bármilyen eshetőségre. Szombathelyi ezen véleményében az I. világháború végének tapasztalatai voltak a meghatározóak. A vezérkar főnöke szempontjából a harckészség, illetve ennek fenntartója, maga a harc volt a prioritás, politikai megfontolásokkal kevésbé törődött. De a lényeg talán úgy fogalmazható meg, hogy nála a harc és a cselekvés foglalta el a politikai megfontolás helyét; mint katona számára is a harc volt a politikai megfontolás eredménye, amiért — más politikai megfontolásokkal szemben — a politikai szinten is hajlandó volt harcolni.14 2 Ez a harcosság valószínűleg lelki alkatából is következett. Majdnem mindegy volt a számára, hogy a harckészség fenntartása milyen feladat ellátásával biztosítható, kivéve a keleti frontot, amit Magyarország lehetőségei szempontjából túlméretezettnek, és ezért végső fokon megsemmisítőnek tartott - a tapasztalatok alapján is. Annak idején Teleki Pál gróf miniszterelnök koncepcióját is az I. világháború tanulságai határozták meg. Ezekkel az elgondolásokkal Szombathelyi felfogása több ponton is találkozott. Szombathelyi törekvései — kezdettől fogva — arra irányultak, hogy ha már Magyarország nem maradhatott ki a háborúból, legalább az abban való részvételt az elérhető minimumra kell korlátozni, az erőket lehetőleg meg kell őrizni. Szombathelyi nem egy alkalommal nyilatkozott abban az értelemben, hogy Magyarországnak a nagyhatalmak háborújában „a fal mellett kell járnia".14 3 142 Szombathelyi a tisztek magatartásáról 1943. március végén kiadott parancsában leszögezte: „Magyarország fentmaradását a mai kiszámíthatatlan időkben csakis a rend és a harcos katona szellem biztosíthatja". Ld. A 2. magyar hadsereg... I. m. 95. sz. (341.) Például Mátyás királyról szóló — 1944. januári — emlékbeszédében a nyugatra tekintő, ugyanakkor azt félreértő, magyar intellektualizmust és pacifizmust ostorozta: „Nyugaton jól tudják, hogy a valódi kultúrák nem fegyvertelhajigáló talajnélküli intellektualizmuson alapulnak, hanem lényegük a harc, mert a nyugati ember nem duhaj, önfészkét piszkoló, hanem szolid és reális ember. Éppen ezért kultúrájuk nem degenerált, amely csak kultúrfölénnyel, szépszelleműséggel, fenegyerekeskedéssel akaija megoldani a nemzet nagy problémáit, életbevágó érdekeit és az emberiség haladását." A nyugati nemzetek jól tudják, hogy a kultúrfölény reális kiegészítője és alátámasztója a brutális erő és minden kultúrának a hatásfoka külpolitikában annyit jelent, amennyi fegyveres erő és tettrekészség áll mögötte. Szerinte ezt tanulhatjuk Mátyás példájából. Az ő kultúrája ugyanis nem volt csonka kultúra, vagy defetista kultúra, hanem harcos, nemzetfenntartó és nemzetalapító kultúra volt. Ld. Szombathelyi Ferenc: Mátyás király a katonauralkodó. Tanulmány az 1944. január 28-án az Országos Tiszti Kaszinóban megtartott serlegbeszédhez. Budapest, k. n., 1944. 39-40. (A Hadtörténeti Intézet Könyvtára.) 143 Először éppen kinevezése idején — 1941 szeptemberében — készített emlékiratában fogalmazott szó szerint így, és később is több alkalommal. Sőt, Szombathelyi Tombor Jenő ugyancsak 1941 szeptemberében készített jelentős emlékiratát — melyben a szerző Németország háborús vereségéből indult ki a követendő magyar politikát illetve katonapolitikát illető javaslataiban — állítólag felolvastatta a vezérkar osztályvezetői előtt. Ld. Godó Ágnes - Sztana Béla·. A Horthy-rend-
