Századok – 2005

TANULMÁNYOK - Kovács Gábor: Szombathelyi Ferenc és a "Balkáni megszálló hadosztályok ügye 1943-ban 1371

SZOMBATHELYI FERENC - 1943-BAN 1411 rombolni akar" és „egyes-egyedül csak a német hadsereg tudja föltartóztatni Európa bolsevista elözönlését, senki más". Bajcsy-Zsilinszky „felhőkben jár", ha azt hiszi, hogy az angolszászok képesek lennének erre. „Ezt csak egy eset­ben tehetnék meg az angolszászok, ha 300 divíziót tudnának fölállítani Finnor­szág, Lengyelország határán, le a Balkánig. De hol van nekik ilyen 300 divízió­juk, és hol vannak azok az angolszász katonák, akik kibírják azt az orosz harc­téren, amit az oroszok vagy a németek kibírnak? Az angolok jó katonák, de nem értik a szárazföldi hadakozást, Oroszországgal szemben meg éppen tehetetle­nek volnának; az amerikai katona pedig nem akar harcolni, nincs benne a véré­ben, s nem is érdekli ez az egész Európa." A vezérkar főnöke — látszólag — nem volt meggyőződve a németek vere­ségének elkerülhetetlenségéről. Német-szovjet különbéke lehetőségét sem zár­ta ki, de véleménye szerint, „még ha meg is vernék ebben a háborúban a néme­teket", hosszabb távon „elkerülhetetlen Európa két legnagyobb erőtényezőjé­nek Oroszországnak és Németországnak összefogása [....] Gondold el — mondta Bajcsy-Zsilinszkynek —, ha a roppant német tehetség, technikai tudás, szerve­zőkészség összefog az orosz terület végtelenségével, és az orosz bolsevista alko­tásokhoz még hozzáadja a német nemzet óriási erejét: együtt porrá zúzzák az angol világbirodalmat." Szombathelyit lenyűgözték a szovjet gigantikus alkotásai: „Elképesztő és imponáló, amit alkottak. Azok az egyedülálló hatalmas méretek, az emberek beállítása egy hatalmas nagy gépezetbe, az a fegyelem, ahogy az embereket be­állítják egy ilyen óriási tervbe, ez, mondom, úgy hat az elfogulatlan emberre, mint az elkövetkezendő nagy átalakulás. Talán ennek így kell történnie az em­beriség fejlődése érdekében." „Elfogulatlan" fantáziájának látnoki elragadtatá­sából Bajcsy-Zsilinszkynek kellett kizökkentenie, mire Szombathelyi leszögez­te, hogy a Szovjetunióban szerzett említett benyomásai természetesen nem vál­toztatnak a szovjet rendszert illető alapfelfogásán. Augusztus 26-án — második beszélgetésük alkalmával — Bajcsy-Zsilinsz­ky újra kezdeményezte a vitát azzal, hogy a németek a háborút nyilvánvalóan elveszítették, s „nekünk Magyarországot ebből a helyzetből mindenáron ki kell mentenünk". A vezérkar főnöke viszont megismételte, hogy a németek háború­vesztése nem olyan bizonyos, és „még sokféle fordulat történhet". Amikor a po­litikus megjegyezte, hogy nem lett volna szabad ebbe a reménytelen háborúba belépnünk, Szombathelyi fölcsattant. Valósággal kiabálva mondta: „Ez a politi­kusok dolga. Én mint vezérkari főnök csak a harcot képviselhetem. A kemény harcot és csak azt az álláspontot képviselhettem, hogy mikor mód van rá, hogy igazi harcokban kifejlesszük hadseregünk harcképességét, s amikor románok, horvátok és szlovákok kihasználják ezt az alkalmat, hogy ütőképessé tegyék hadseregüket és — főleg a románok — nagy erővel belevessék magukat a Szov­jetoroszország elleni harcba, akkor én is csak azt mondhattam, hogy nekünk ebben részt kell vennünk. Egy hadsereg csak akkor igazán hadsereg, ha harc­edzett. És én, ismétlem, mint a vezérkar főnöke, csak a harcot, csak a harcot kép­viselhettem és képviselhetem. Én nem spekulálok, spekuláljanak a politikusok, hogy most így, holnap úgy".

Next

/
Oldalképek
Tartalom