Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Kovács Gábor: Szombathelyi Ferenc és a "Balkáni megszálló hadosztályok ügye 1943-ban 1371
SZOMBATHELYI FERENC - 1943-BAN 1401 Bár most sem volt több esély arra, hogy ilyen szerepvállalással ki lehet váltani a keleti fronton való részvételt — sőt, miután a németek helyzete az elmúlt fél év során tovább romlott, még kevesebb esély volt erre —, Szombathelyinek sikerült ezt elhitetnie a kormányzóval és a miniszterelnökkel. A vezérkar főnöke valószínűleg azt a lehetőséget is megcsillantotta Horthy előtt, hogy a németekkel esetleg arról is meg lehetne állapodni, hogy a magyar csapatok egészen a tengerpartig lássanak el megszállási feladatokat. Erre vall, hogy a kérdéssel kapcsolatban — a minisztertanácsi ülés másnapján — Horthy a következőket mondta Bajcsy-Zsilinszkynek: „Szeretném azt is elérni a németeknél, hogy Horvátországot mi szálljuk meg, így eljutnánk a tengerpartra, csak mi tudnánk ott az anarchiát elfojtani".9 3 A kormányzó megfogalmazása egyben arra is rávilágít, hogy a németek valószínűleg nem konkretizálták még egyelőre, hogy pontosan mely területre kérnek csapatokat, és fennállt a lehetőség, hogy — év eleji kérésükhöz hasonlóan — már megint nem horvát területet jelölnek meg. A magyarországi német diplomaták mindenesetre egyszer sem említették konkrétan Horvátországot. Kállay komolyan számolt azzal a lehetőséggel, hogy a Szombathelyi-Csatay-javaslatot a németeknél keresztül lehet vinni, és esetleg el lehet fogadtatni a másik oldallal is. A miniszterelnök éppen ekkor építette ki az angolszász kapcsolatok amerikai vonalát Svájcban. A vichyi követet, Bakach-Bessenyey Györgyöt a berni követségre helyezték át a folyamatos összeköttetés biztosítására. Kállay Bakach-Bessenyey útján feltette a kérdést az amerikaiaknak, Allen W Dullesnek és Royall Tylernek: hajlandóak volnának-e az általuk követelt oroszországi magyai· csapatkivonást olyan konstrukcióban elfogadni — a jugoszláv emigráns kormánnyal együtt —, hogy ezeket a csapatokat Horvátországba tennék át, ami megkönnyíthetné a szövetségesek esetleges balkáni partraszállását is, amennyiben arra a horvát tengerparton kerülne sor. Utóbbi esetben ezek a csapatok nem fejtenének ki semmi ellenállást, letennék előttük a fegyvert, sőt, akár fel is használhatnák azokat.94 Augusztus 28-án azonban Bakach-Bessenyey azt jelentette Szentmiklósy Andornak, a külügyminiszter állandó helyettesének, hogy „Tyler kérte, a magyar kormány semmi esetre se vegyen részt a Balkán megszállásában, oroszországi csapatait pedig hozza minél előbb haza. Mivel Tyler szerint már annak is nagy jelentőséget tulajdonítanának Washingtonban, ha legalább 5-10.000 ember hazajöhetne, mert ez kifejezésre juttatná a magyar kormány jó szándékát".9 5 Az angolok reakciója ugyanez volt. A szintén Svájcban tartózkodó Barcza György szeptember 1-i levelében értesítette a külügyminisztert: „Itt H. úr [Frederick van den Heuvel] újra nyomatékosan figyelmeztetett, hogy akármily csekély számú vagy bármi hadicélt szolgáló magyar csapat Balkánra küldése ka-93 Tilkovszky: Bajcsy-Zsilinszky... I. m. 125.; Hasonlóképpen nyilatkozott ekkor Horthy az új berni követ — Bakach-Bessenyey György — előtt is. Ld. G. Vass István·. Bakach-Bessenyey György tárgyalásai az Egyesült Államok megbízottaival Bernben, 1943. augusztus 28. és 1944. március 19. között. (A Kállay-kormány béketapogatózásainak újabb dokumentumai.) Levéltári Közlemények, 1994. 1-2. sz. 162. 94 Kállay: i. m. 2. köt. 71. 95 G. Vass István: Bakach-Bessenyey György tárgyalásai.. 162.
