Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Kovács Gábor: Szombathelyi Ferenc és a "Balkáni megszálló hadosztályok ügye 1943-ban 1371
SZOMBATHELYI FERENC - 1943-BAN 1389 sem, hogy „ezen ügyben ők többet látnak, mint egyszerű kompenzációs üzletet: nevezetesen ebben ők az első barátságos érintkezést látják a két nemzet között, és ezért fektetnek nagy súlyt reá". Nedic ezzel a lépéssel elősorban megingott belső pozícióját igyekezett megszilárdítani. Autonóm Szerbiát akart a saját vezetése alatt, aminek elengedhetetlen feltétele volt a németek által megkívánt rend és biztonság fenntartása. A vetőmagakció elsősorban a szerb parasztok megnyerésére tűnt felhasználhatónak. A magyar kormány számára a déli visszacsatolások szempontjából jó partnernek bizonyulhatott Nedic, aki nem kívánta újjáéleszteni Jugoszláviát, mivel — úgymond — az idő „keresztülgázolt rajta". A magyar-szerb jó viszony egyúttal jó háttérnek bizonyult volna a bácskai szerbek irányában tett lépésekhez is, amelyek — a kormányzati szándék szintjén — már február közepétől jelentkeztek.5 4 Bolla Lajos belgrádi magyar főkonzul január végén hivatalos utasítást kapott, hogy segítse elő Belgrádban a magyar-szerb közeledés ügyét. Február közepén pedig Krasznay alezredes, a szerbiai német katonai főparancsnoksághoz beosztott magyar összekötőtiszt egyszerűen betoppant Nedic miniszterelnökhöz. Közölte vele: „a magyar kormány hajlandó volna ingyen is vetőmagot szállítani Szerbiának azzal a feltétellel, ha az eddigi tárgyalópartnerek... helyett magasabb rangú szerb politikusok utaznának Budapestre". Krasznay név szerint is említette Veselinovic földművelődésügyi minisztert. A meglepett Nedic a nevezetthez irányította, akit Krasznay fel is keresett, s a diplomáciai életben szokatlan módon meghívta Budapestre. A németek azonban gyanút fogtak. Benzler belgrádi megbízottjuk felhívta Bede István követségi tanácsos figyelmét arra, hogy Szerbia nem független állam, kifelé a németek képviselik, és úgy látja, hogy a magyarok „ezt az ügyet csak egy közeledési akció ügyes leplezésének tekintik". A németek, akik tudtak a magyarok nyugati tapogatózásairól, talán valamiféle szerb-magyar blokk kialakításától tartottak, amit spekulative összekapcsolhattak a török külügyminiszter által 1943 februárjában kezdeményezett balkáni blokk tervével is. A további lépéseket mindenesetre meghiúsították.55 De hogy ez mennyire csak spekuláció volt, és látványos érvként nem lehetett felhasználni a magyar kormány „defetista" politikájának elítélése során, mutatja, hogy bár az — angol sugalmazásúnak tartott — antibolsevista balkáni blokk ötletének Kállayék részéről történő üdvözlése szerepelt a németek által összeállított bűnlajstromban, a Szerbia felé tett magyar lépéseket, az „ügyesen leplezett közeledési akciót", ebbe nem foglalták bele. Nyilvánvalóan egész más lett volna a helyzet, ha a magyar kormánynak Mihailovicékkal való kapcsolata jut a németek tudomására. Kállay miniszterelnök tehát a külügyi bizottságban minden valószínűség szerint erre a Nedic-kormány által kezdeményezett szerb közeledésre utalt és nem a Mihailovictyal való kapcsolatra. Szombathelyi vezérezredes erről a kezdeményezésről elvileg tudhatott, ez azonban a fenti koncepció elfogadhatósá-54 Keresztes-Fischer belügyminiszter szóbeli előterjesztése: „A Bácska visszacsatolásával kapcsolatban bizonyos kormányintézkedések revízió alá vétele tárgyában." (katonai bírósági ítéletek, internálások, kiutasítások stb.) Ld. MOL, Κ 27. Az 1943. február 16-i Minisztertanács jegyzőkönyve. 55 A Nedic-kormány kezdeményezéséről részletesen: Sajti: i. m. 116-121.
