Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Kovács Gábor: Szombathelyi Ferenc és a "Balkáni megszálló hadosztályok ügye 1943-ban 1371
1388 KOVÁCS GÁBOR: bált kapcsolatba lépni „barátjával, Mihajloviccsal", amikor hamis nevekre kiállított, magyar szolgálati útlevelekkel ellátott, két volt jugoszláv tisztet küldött Isztambulba, Kállay tudtával. A brit külügyminisztérium és a jugoszláv emigráns kormány azonban Újszászy kezdeményezését is visszautasította.5 2 Kállayék legalább három okból tartották fontosnak kapcsolatok kiépítését Mihailovicékkal. Egyrészt, hogy az újjáéledő kisantant formációval szemben legalább a szerbek felé biztosítsák Magyarországot; másrészt Mihailovicék közvetítőként szolgálhattak volna a nyugati szövetségesek felé - különös tekintettel a várható balkáni partraszállás után előálló helyzetre; harmadrészt pedig a Tito vezette jugoszláv ellenállással, a bolsevizálódás veszélyével szemben kívánatosnak tartották Mihailovicék támogatását. Ezen okok némelyike szempontjából — mint látni fogjuk — még a német megszállás alatt működő Nedickormánnyal való jó kapcsolatok is hasznosnak bizonyulhattak. Kállay április 1-jei római látogatása idején — egyebek mellett — azt közölte Mussolinival, hogy „Szerbiával egy atmoszferikus közeledés észlelhető, anélkül, hogy tényleges érintkezés felvételére került volna sor". Erre a hajlam a szerbek részéről felénk „határozottan megállapítható". Kállay kifejtette, hogy érzése szerint „a balkáni népeket el lehetne téríteni a jugoszláv politikától, ha ma megpróbálnánk felállítani önálló Szerbiát, ennek nem lenne talán akadálya Bulgária sem. Horvátországgal is meg lehetne találni a kiegyezést és Mihailovic kollaborációját. És ezzel a balkáni békét az esetleges angolszász támadás hinterlandját konszolidálni lehetne." Tárgyalópartnere azonban ezt már későinek tartotta, és Kállaynak szomorúan kellett megállapítania, hogy Mussolininak nincs Balkán-politikája. Mindenesetre, mint írja: „osztotta nézetemet, hogy kár lenne Mihajlovicot a bolsevisták karjába dobni, mert ma ingadozik a londoni jugoszláv kormány és a saját nacionalizmusa között".5 3 Nem kétséges, hogy Kállayék szerettek volna együttműködni Mihailovicékkal, ennek azonban a tárgyalt időszakban, tehát 1943 februárjában, semmilyen konkrétumát sem tudtuk megállapítani. Éppen 1943. február közepén kulminált azonban az a kapcsolatfelvételi kísérlet, amit még 1942 decemberében kezdeményezett a Nedic-féle szerb bábkormány. Vetőmagot kértek Magyarországtól azzal, hogy a szerb kormány ki fogja eszközölni a németek engedélyét a szállításhoz. Nem hagytak kétséget afelől 52 Λ. Sajti Enikő·. Délvidék 1941-1944. A magyar kormányok délszláv politikája. Budapest, Kossuth, 1987, 126-127.; Magyar-brit titkos tárgyalások.. I. m. 25/b sz. (145-146.), továbbá 25/c sz., 26. sz., 27/a sz., 27/b sz., 28. sz. (146-150.); Nem valószínű egyébként, hogy Szombathelyi tudott volna Újszászy kezdeményezéséről. Mindenesetre Kádár Gyula osztályvezetősége idején a Mihailovic csoportjával való összeköttetés részleteit a VKF-2. osztály illetékesei nem ismerték. Egy konkrét üggyel kapcsolatban — feltehetően 1943 nyár végén vagy az ősz folyamán — Szombathelyi azt mondta Kádárnak, hogy „tudomása szerint a kormányzónak van valami összeköttetése Mihajlovics Dragával, a részleteket azonban ő sem ismeri, mindent Újszászy intéz". Ld. Kádár Gyula: A Ludovikától Sopronkőhidáig. I—II. köt. Budapest, Magvető, 1978. 566-567. 53 Juhász: Két tárgyalás... I. m. 506-509. Kállay említette Mussolininak azt is, hogy „a németek három divíziót kértek Belgrád, Bulgária és a román határ közötti sáv megszállására", amit a magyar kormány elutasított. „Kifejezetten helyeselte ezen lépésünket" - írja a miniszterelnök. Ld. Uo. 509. Kállay a minisztertanácson ezt még ki is bővítette. Eszerint Mussolini kijelentette: „Magyarország politiikájában egy feladatot kell czélul kitűzni, hogy Magyarország erősnek maradjon és semmi politikai kalandba ne menjen bele". Ld. MOL, Κ 27. Az 1943. április 6-i Minisztertanács jegyzőkönyve.
