Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Kovács Gábor: Szombathelyi Ferenc és a "Balkáni megszálló hadosztályok ügye 1943-ban 1371
1386 KOVÁCS GÁBOR: vetített felvetést, mondjuk, a Legfelső Honvédelmi Tanács elutasította, akkor a vezérkar főnöke aligha tárgyalhatott volna erről továbbra is, ráadásul titokban, és aligha próbálkozhatott volna a kérdést úgyszólván „fű alatt" elintézni, állásának veszélyeztetése nélkül. Világos, hogy ebben az esetben lojalitását és jóhiszeműségét joggal kétségbe vonhatták volna, és Kállaynak minden alapja meg lett volna arra, hogy Horthynál a felmentését kezdeményezze. Mint láttuk, egész februárban nem szivárgott ki semmi arra utaló információ, hogy Szombathelyi csapatokat ígért volna a Balkánra. A vezérkari főnök február végéig, március elejéig teljesen titokban tárgyalt erről a kérdésről. Az ügy kipattanásának a körülményei is — amit Nagy Vilmos leírásából ismerhettünk meg — egyértelműen erre vallanak.4 6 Tudomásunk szerint Juhász Gyula az egyetlen, aki szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy a vezérkari főnök február 12-i emlékiratában nem tett említést a Szerbiára vonatkozó német kívánságról. Ugyanakkor, miután Szombathelyi Magyarország „megváltozott stratégiai helyzetét" elemezve azt hangsúlyozta, hogy a magyar hadsereg számára „a déli hadszíntér jön beavatkozásra tekintetbe", azt sugallja — amiben más történészek is követik —, hogy ennek a perspektivikus megfogalmazásnak a konkrét értelmét mégiscsak a németek balkáni csapatkérése — illetve annak támogatása - jelenti.4 7 Ezt a tendenciózus értelmezést azonban maga Szombathelyi cáfolja, miután február 12-én pontosan arra — ellenséges partraszállásra és Románia várható átállására — hivatkozva hárítja el a németek balkáni csapatkérését, ami aznapi emlékiratának is egyik központi gondolata, - miközben a történészek ellenkezőleg, a memorandum ezen részeit úgy értelmezik, hogy abban tulajdonképpen a németek szerbiai csapatkérésének támogatása jut kifejezésre. Megjegyzendő, hogy ez a „déli hadszíntér" Magyarország számára ekkor még nem is létezett, hiszen azt csak az esetleges angolszász balkáni partraszállás hozta volna létre, ezért jelent ez „még eddig ismeretlen nagyságú feladatot".4 8 Ezzel összefüggésben — a már egyébként is komoly erőfeszítést igénylő védekező funkció mellett — elvileg lehetőség nyílhatott Dél-Erdély (és esetleg a Bánát) visszaszerzésére is. Ezért írja Szombathelyi, hogy ez a feladat nem csak a közös háború, de a sajátlagosan magyar sors és magyar érdek szempontjából is döntő jelentőségű. A Szombathelyi memorandumában is szereplő új hadászati elképzelés — a „hadászati tartalék a Duna-medencében, arccal Dél és Dél-kelet felé" —, tulajdonképpen nem volt más, mint az ország földrajzi helyzetéből következő természetes magyar stratégiai szerep, amit a magyar vezetés a háború alatt mindig képviselt, és amire az egyre megterhelőbb német követelésekkel szemben min-46 Ennek fényében Szombathelyi kijelentése, hogy „A kormány tudta és beleegyezése nélkül egy lépést sem tettem. Német követeléseket sohasem intéztem el saját hatáskörömben, hanem mindig a kormány elé vittem", valamint Gosztonyi Péter ezzel egyetértő megjegyzése erősen vitatható. Vö. Szombathelyi Ferenc visszaemlékezése 1945. Sajtó alá rend., bev., jegyz. Gosztonyi Péter. Budapest, Zrínyi, 1990. 43. és 70. (1. jegyzet.) 47 Juhász: Magyarország külpolitikája... I. m. 301-302. 48 HMTI. 67. sz. (348-349.)
