Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Kovács Gábor: Szombathelyi Ferenc és a "Balkáni megszálló hadosztályok ügye 1943-ban 1371
SZOMBATHELYI FERENC - 1943-BAN 1383 A fenti koncepcióval egészében, és részletei tekintetében tárgyilag sem érthetünk egyet. Ezzel szemben bizonyítani kívánjuk a következőket: 1. Szombathelyit nem Hitler győzte meg arról, hogy várható a szövetségesek balkáni partraszállása; 2. Szombathelyi — egészen Nagy Vilmosnál való „lelepleződéséig" — titokban tárgyalt a balkáni megszállás kérdéséről a németekkel; 3. Kállay nem Mihailovictyal, hanem a szerb Nedic-kormánnyal való kapcsolatra utalt a külügyi bizottság február 19-i ülésén. Lássuk az első kérdést. A magyar vezérkari főnököt nyilvánvalóan nem Hitler győzte meg a balkáni partraszállás lehetőségéről. Erről ugyanis — másokhoz hasonlóan — Szombathelyit sem kellett meggyőzni.4 0 Természetesen abban az esetben, ha ő eredetileg másképp gondolkodott volna, mint a németek, nem kétséges, hogy készséggel hagyta volna magát meglemények, 1979. 4. sz. 526-527.; Dombrády: Hadsereg és politika.. I. m. 300-305.; Dombrády Lóránd·. A legfelsőbb hadúr és hadserege. Budapest, Zrínyi, 1990. 190- 191.; Uő: A magyar elszakadási törekvések és a hadsereg 1943-ban. Századok, 1995. 3. sz. 495-498.; Utóbbi tanulmány megállapításait átvette: Szabó P: Don-kanyar... I. m. 283-284. Itt például a következő mondat keletkezett: „A magyar csapatok balkáni jelenlétét elsősorban egy, az esetleges görögországi angolszász partraszállás esetén feltehetően átálló és Magyarországot megtámadó román hadsereg elleni határozottabb fellépés szempontjából tartotta kívánatosnak (ti. Szombathelyi - K. G.)." Ld. uo. 284. Azon túl, hogy a gyenge fegyverzetű magyar megszálló hadosztályok vajon miféle határozottabb fellépésre lettek volna képesek a támadó román hadsereg ellen, a kérdéssel kapcsolatos külügyminisztériumi feljegyzés szerint: „Aligha tehető fel, hogy a Szerbiába kiküldött csapategységeink felett meg tudjuk tartani a rendelkezésjogát. A németek ugyanis Belgrádot nem fogják kiüríteni, és a szerbiai okkupáció legfelsőbb katonai vezetését minden körülmény között továbbra is a saját kezükben fogják megtartani." Ld. HMTI. 71. sz. (366.); Szintén Dombrádyra hivatkozik: Páva: Jelentések a Harmadik Birodalomból.. I. m. 74.; Vargyai Gyula legújabban a következőképpen fogalmazott: „Szombathelyi 1943. február 12-én a kormányzóhoz küldött hosszabb emlékiratában a 2. magyar hadsereg katasztrófájának okait elemezte, majd javaslatot tett a Szerbiára vonatkozó német kérés teljesítésére." Ld. Vargyai Gyula·. Magyarország a második világháborúban. Összeomlástól összeomlásig. Budapest, Korona, 2001. 272. Szerinte „Szombathelyi emlékirata két fázisban váltott ki nézeteltérést a politikai vezetéssel: a balkáni bevetés kérdésében azonnal, a karhatalmat illetően viszont csak később." Nagy Vilmos pedig a minisztertanácson (március 10.) „eltért azoktól az érvektől, amelyeket Szombathelyi a kormányzónak küldött emlékiratában sorakoztatott fel". Ld. Uo. 273. Ezzel szemben tény az, hogy a vezérkar főnöke emlékiratában nem tett javaslatot a Szerbiára vonatkozó német kérés teljesítésére, sőt, nem is jelezte, hogy ilyen kérés volna. Ebből következően, ilyen értelemben ez az emlékirat nem is válthatott ki nézeteltérést a politikai vezetéssel sem azonnal, sem később; ahogy Nagy Vilmos sem térhetett el olyan érvektől, melyek a Szombathelyi-emlékiratban szerbiai szerepvállalásra vonatkoztak volna.; Egy itthon újabban megjelent, a magyar külpolitikát összefoglaló munka szerint is Kállay a külügyi bizottságban a szerb nemzeti erők alatt „nyilvánvalóan" a „Mihajlovics tábornok vezetése alatt küzdő csetnikeket értette". Ld. Czettler Antal·. A mi kis élethalál kérdéseink. A magyar külpolitika a hadbalépéstől a német megszállásig. Budapest, Magvető, 2000. 219.; Egy régebbi tanulmányban olvasható, forrásmegjelölés nélkül: „Kállay azonban berni megbízottja útján érdeklődött, mit szólna a jugoszláv emigráns kormány ilyen megoldáshoz, az azonban a leghatározottabban elutasította a magyar csapatok bevonulását Szerbiába és közölte, hogy ezt agressziónak minősítené." Ld. Godó: A horthysta vezetés Balkán-politikája.. I. m. 626. Tudomásunk szerint Kállay csak augusztusban érdeklődött, amikor a németek a februárihoz hasonló kéréssel álltak elő. Ld. Kállay: i. m. 2. köt. 71. Úgy véljük, itt ezen augusztusi érdeklődés visszavetítéséről van szó 1943 elejére. 40 Juhász Gyula írja: „Azt a tényt, hogy a háború menetében fordulat következett be, Kállaytól a vezérkaron át Imrédyig és Szálasiig mindenki felismerte. Eléggé egységesek voltak abban a feltevésben is, hogy Sztálingrád következményeként a legközelebbi jövőben várható az angol-amerikai erők partraszállása a Balkánon." Ld. Juhász Gyula·. Magyarország külpolitikája 1919-1945. Harmadik, átdolgozott kiadás. Budapest, Kossuth, 1988. 300.
