Századok – 2005

DOKUMENTUMOK - Seres Attila - Sipos Péter - Vida István: Kontinentális blokk vagy keleti hadjárat? Iratok V. M. Molotov 1940. novemberi berlini látogatásáról 135

V. M. MOLOTOV 1940. NOVEMBERI BERLINI TÁRGYALÁSAI 141 erősebb volt, mint valaha. A szovjet vezetés 1940 második felében számos információval rendelkezett arról, hogy Hitler a Szovjetunió megsemmisítésével kívánja európai egyeduralmát betetőzni és végérvényessé tenni. Bár a szovjet kémszolgálatokat az 1930-as évek második felében lezajlott „tisztogatás" ugyancsak megviselte, mégis működőképes maradt. Moszkvába állandóan áramlottak az értesülések az Aufbau Ost program megvalósításáról, a hatalmas haderő átcsoportosításáról és az infrastrukturális fejlesztésről Kelet-Poroszországban, a Lengyel Főkormányzóságban és Szlovákiában. 1940 novemberében a szovjet felderítés megállapította, hogy míg a franciaországi hadjárat előtt Lengyelországban 27 német gyalogos- és 6 lovashadosztály állomásozott, addig 1940 novemberében már 70 gyalogos-, 6 gépesített és 7 vagy 8 páncéloshadosztály tartózkodik. Más szemszögből: a német gyalogság kétharmada felvonult a Szovjetunió ellen.28 Szovjet szempontból azonban korántsem volt mindegy, hogy a német támadásra mikor és milyen körülmények között kerül sor. Moszkva arra törekedett, hogy a Reich roppant katonai erejével való összecsapás, ha elkerülhetetlen is, ne következzék be 1942 vagy 1943 előtt. Molotov Felix Csujev publicistának az 1970-1980-as években adott számos interjúja egyikében kijelentette: „Mindent megtettünk, hogy elhalasszuk a háborút. S ez egy évig és tíz hónapig sikerült nekünk. Bárcsak több időt nyertünk volna. Sztálin a háború előtt azzal számolt, hogy csak 1943-ban leszünk a németek egyenlő ellenfelei."29 Sztálin diplomáciai eszközökkel igyekezett elodázni a konfliktust, hogy az így nyert időt felhasználja egyfelől — az 1939-es német-szovjet egyezményekben biztosított lehetőségekkel élve — területi terjeszkedésre a Szovjetunió stratégiai helyzetének javítása végett, másfelől a szovjet hadsereg korszerűsítésére és megerősítésére. Ahogyan Hitler 1940 második felében kettős játékot űzött a keleti hadjárat előkészületeivel egy időben — „közbülső megoldás" gyanánt — a kontinentális blokk kísérletével, ugyanígy Sztálin is kételemű politikát folytatott egy új és szélesebb körű német-szovjet paktum kísérletével, s egyidejűleg országa katonai és geográfiai pozícióinak javításával. Sztálin elképzeléseit a megegyezés feltételeiről világosan jellemzik a külügyi népbiztosnak november 9-én adott utasításai. (Ld. 1. sz. dokumentum. A tárgyalások menetét a további dokumentumok rögzítik.) Molotov a berlini tárgyalások után két héttel, november 25-én közölte Schulenburggal azokat a feltételeket, amelyek teljesítése esetén a Szovjetunió hajlandó lenne mint negyedik nagyhatalom csatlakozni a Háromhatalmi Egyezményhez. A követelések listája tartalmazta a német csapatok kivonását Finnországból, és annak elismerését, hogy az északi állam a szovjet érdekszférába tartozik. A feltételek között szerepelt továbbá, hogy a Szovjetunió és Bulgária kössön kölcsönös segélynyújtási egyezményt, a Szovjetunió hosszú lejáratú bérleti megállapodás alapján kapjon szárazföldi és tengeri bázisokat a Boszporusz és a Dardanellák térségében; ismerjék el a szovjet aspirációkat Batumitól és Bakutól délre, a Perzsa-öböl irányába; Japán mondjon le észak-szahalini szén-28 Gabriel Gorodetsky: Die grosse Täuschung. Hitler, Stalin und das unternehmen „Barbarossa". Berlin, Siedler, 2001. 86. 29 V M. Molotov Remembers. Conversations with Felix Chuev. Ed. by Albert Resis. Chicago, Dee, 1993. 22.