Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Kovács Gábor: Szombathelyi Ferenc és a "Balkáni megszálló hadosztályok ügye 1943-ban 1371
SZOMBATHELYI FERENC - 1943-BAN 1377 relik. 2. 3 új hadtest mozgósítva, de itthon maradnak. 3. Hitler ragyogóan bizakodó és jókedvű."2 2 Nagy Vilmos szolgálaton kívüli vezérezredes, honvédelmi miniszter a február 9-i minisztertanácsi ülésen általánosságban tájékoztatta a kormány tagjait a 2. magyar hadsereget ért veszteségekről és annak okairól. Említést tett arról is, hogy a vezérkar főnöke Hitlernél járt, aki a kormány tagjait a legközelebbi Legfelső Honvédelmi Tanács ülésen fogja tájékoztatni. Annyit azért elárult: „Nekünk azzal kell számítanunk, hogy a megvert 2-ik hadseregből egy hadtestet kell csinálni. Veszteségeinket még nem lehet áttekinteni."2 3 Nem tudjuk, hogy ezen az LHT ülésen a vezérkar főnöke részéről mi hangzott el, s azt hogyan fogadták, mindenesetre semmi nyoma nincs annak, hogy Szombathelyi szereplése a német főhadiszálláson nagy visszatetszést keltett volna itthon. Nagy Vilmos ugyan általában amellett foglalt állást — és ebben osztozott Horthyval, Kállayval, Bethlennel és minden kibontakozást keresővel —, hogy a 2. hadsereg maradványait haza kell hozni, helyettük semmit sem kell kiküldeni, vagyis csak azok a hadosztályok maradjanak kint, amelyek eddig is a megszállást végezték, de — mint visszaemlékezéseiben írja — elsőre nem tartotta elfogadhatatlannak, sőt jobb helyzetként értékelte ha a 9 hadosztályos hadsereg helyére csak 6 hadosztály kerül, amennyiben a németek ezeket valóban csak megszálló és hátbiztosító feladatokra használják fel.24 Arról viszont, hogy Szombathelyi magyar hadosztályoknak a Balkán megszállásába való bekapcsolódásáról is tárgyalt volna a német főhadiszálláson, közvetlenül visszaérkezése után — mint láttuk — semmi sem szivárgott ki. Ez a megállapítás vonatkozik a vezérkari főnök február 12-i — a kormányzóhoz eljuttatott — emlékiratában foglaltakra is. Szombathelyi ebben először a 2. magyar hadsereg katasztrófájának okait elemezte, majd — utalva főhadiszállási tárgyalásaira is — felvázolta az előnyösen megváltozott magyar stratégiai helyzetet, az ebből fakadó feladatokat és kilátásokat, végül — ezekkel összefüggésben — az erőteljesebb kormányzásra való áttérés szükségessége mellett érvelt.2 5 Szombathelyi — főhadiszállási tárgyalásairól beszámolva — konkrétan csak a keleti fronttal kapcsolatos átmeneti megállapodást említette. A megváltozott stratégiai helyzettel kapcsolatban közeli angolszász balkáni partraszállás lehetőségére utalt, aminek következtében „Magyarország számára, földrajzi helyzeténél fogva, a déli hadszíntér jön beavatkozásra tekintetben (sic!)". Ez „egy nagyobb feladatra való felkészülést rejt magában" — írja —, ami „már nemcsak a közös háború, de a sajátlagosan magyar sors és magyar érdek szempontjából is döntő jelentőségű, amiért minden áldozatot meg kell hoznunk". Ez a nagyobb feladat tehát a szövetségesek esetleges balkáni partraszállásából adódik, aminek a következménye Románia átpártolása és Magyarország elleni 22 Andorka Rudolf naplója. I. m. 292. és 293.; Saly: i. m. 588. 23 Magyar Országos Levéltár (MOL), Miniszterelnökségi Levéltár (K 27), Az 1943. február 9-i Minisztertanács jegyzőkönyve. 24 Nagy V [1947]: i. m. 131-132. Vö. Nagy V (1986): i. m. 154-155. 25 HMTI. 67. sz.
