Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: A neológ zsidóság útkeresése a századfordulón 1335
A NEOLÓG ZSIDÓSÁG ÚTKERESÉSE A SZÁZADFORDULÓN 1359 buzog a zsidó kedélyvilág" — egyenesen példaként állította a modern világban lelkileg megcsömörlött fiatalság elé: „Bizony, bizony, te szárazlelkű blazírt ifjú, ki már nem tudsz imádkozni, mert nem találsz gyönyört semmi földi örömökben, ki már-már lelki gerinczsorvadásba estél és félsz, hogy elveszted magatartásod egyensúlyát, tanulj ez emberektől imádkozni, - lelkesedni és hinni."135 Az Egyenlőségben 1901-től kezdve Szabolcsi Miksa és a hetilap ekkor még oszlopos tagjának számító Patai József rendszeresen közöltek beszámolókat magyarországi, illetve galíciai rebbéknél tett látogatásaikról. Ε riportok olyan nyitásról tanúskodtak, amely az arcnélküli haszidizmus teljes elítélése után önmagában is szignifikáns változást jelentett. „Oly egyszerűen letárgyalni a chaszidokat [...] nem igen lehet. Elébb mindenesetre tanulmányozni, megösmerni kell őket, amit Budapesten nem igen lehet",136 igazolta Szabolcsi 1902-ben e rebbéknél tett látogatásait. Ezzel implicite megkérdőjelezte egyszersmind a haszidokról eddig — többek között általa is — meghozott ítéletek érvényességét. Szabolcsi álláspontja a rebbékkel szemben némileg ambivalens maradt: „Nem mondjuk azt, hogy minden csodarabbi csaló. Vannak, kik nem akarnak ámítani, mert önmaguk hisznek tehetségükben. Ok a megcsaltak, ergo nem csalók. Örökös képzetek és halluczinácziók közt élnek és valószínűleg látnak és hallanak dolgokat, miket más nem lát és nem hall, de amik nem is léteznek. Erejük a hitben és a bizalomban gyökeredzik, melyet mások táplálnak irántuk. Ezzel csodát is művelhetnek."13 7 Noha a csodarabbik „csodáit" illetően Patai József is szkeptikus volt, portréiban a rebbék az emberiesség példaadó megtestesítőjeként jelentek meg: „Minden önző vágyból kivetkőzve, teljesen másokban él — írta a belzi rebbéről —, vonaglik az arca, ha mások fájdalmáról hall és sugárzik a homloka, ha mások örömükről beszélnek neki, másokért szenved, másokért örvend. [...] Tízezrek fölött uralkodik, de ő a tízezrek szolgájának tekinti magát, vagy kétszázezer korona évi jövedelme van, de magára és családjára ezret sem költ, a többit a szegények közt osztja szét. Ki ne hajolna meg illő tisztelettel az emberiség ilyen magas példánya előtt?!"13 8 A megközelítés mindazonáltal Szabolcsinál is alapvetően megváltozott. Nem csupán arról van szó, hogy immár „kétségtelen" volt számára, miszerint „a csodarabbi, ha becsületes lelkű és különösen, ha önmaga is hisz küldetésében, sok jót művelhet hívei közt",13 9 sem arról, hogy portréival teljesen nyilvánvalóan javítani igyekezett a rebbékről kialakított képen, kiemelvén hol egyiknek a szeméből sugárzó jóságát, hol egy másiknak az intelligenciáját.14 0 A lényeg, hogy még akkor is, amikor egy rebbe nem nyerte el az tetszését, ennek oka már nem az volt, hogy a rebbe elutasította az asszimilációt — hiszen mindegyik elutasította —, sem az, hogy hű maradt a jiddishez — hiszen mindegyik hű maradt hozzá —, hanem az, hogy Szabolcsi véleménye szerint nem volt mél-135 F. M. [Fényes Mór]: A legsötétebb Magyarországból. A Jövő, 1897. júl. 16. 8-9. 136 [Szabolcsi Miksa:] Meturgeman. A chaszidokról. Egyenlőség, 1902. jan. 12. 6. 137 Szabolcsi Miksa: Meturgeman. Valamit a csodatevő kabbaláról. Egyenlőség, 1903. dec. 6. 8. 138 Patai József: Útközben. Egyenlőség, 1906. aug. 19. 6. 139 Szabolcsi Miksa: Az ujfehértói csodarabbi. Egyenlőség, 1901. márc. 10. 5. 140 Szabolcsi Miksa: Az ujfehértói csodarabbinál. A látogatás. II. Egyenlőség, 1901. márc. 17. 3-5.; [Szabolcsi Miksa:] Meturgeman. Reflexiók. Egyenlőség, 1902. aug. 17. 5.
