Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: A neológ zsidóság útkeresése a századfordulón 1335
A NEOLÓG ZSIDÓSÁG ÚTKERESÉSE A SZÁZADFORDULÓN 1343 ót is tükrözte: „Zsidó nemzeti nyelv nincs, mert nincs zsidó nemzet."4 6 Az a valami, amelyen egyes zsidók egymást közt érintkeztek, nem lehetett más tehát, mint „rettenetes zagyvalék, melyet hamisan zsidó nyelvnek is neveznek".47 Nem lévén „se törvénye, se szabálya, se nyelvtana",4 8 a német eme elfajzott változata nem tekinthető önálló nyelvnek, „zsargon" csupán. A jiddist szapuló cikkek lényege az volt, hogy a művelt embernek még az „esztétikai érzékét [is] sértő idegen idióma"4 9 , „a míveletlenség ezen stigmája"6 0 s a kultúra abszolút összeegyeztethetetlenek: „mihelyt tanul valamit a zsargonzsidó — írta az Egyenlőség —, nyomban azon van, hogy valamely tiszta nyelvet sajátítson el".51 Mindennek az időről időre való elismétlése természetesen a jiddis s tágabb értelemben az (ultra)ortodox vallásfelfogás és életforma továbbéléséből fakadt. Az Egyenlőség konkrétan két réteget illetett kritikával. Bírálata egyrészt a neológ zsidóság és a mérsékelt ortodoxia már elmagyarosodott, de részben még jiddis nyelvű részéhez szólt. Ostorozta a rabbikat, akik jiddisül prédikáltak oly hitközségekben, „a hol az iskola, a ház, a társalgás, a gondolkodás tiszta magyar a zsidóknál is",52 valamint azokat a világiakat, akik a hitközségi gyűléseken jiddisül tanácskoztak olyan városokban, „hol magyar a zsidó háza s beszéde".53 Az Egyenlőség nem zsidó szerzőket is felsorakoztatott, emlékeztetendő kötelességére azt, aki „megfelejtkezve magáról visszaesik a jargonba". Ez ugyanis, figyelmeztette az olvasókat egy 1889-ben született cikk szerzője, „gyanakodásra hajlandó köznépünknél mindig rossz vért szül", s a művelt középosztályt is elriasztja a zsidókkal való társadalmi érintkezéstől: az ilyen „parlagi" modort tanúsító zsidók, jelentette ki a szerző, ne csodálkozzanak, „ha nem vezetik be őket a szalonba és nem ültetik az asztal mellé".54 Az Egyenlőség bírálatainak másik, mondhatjuk, fő célpontja persze az Unterland jiddisnyelvű zsidósága volt. „Ha szent ez az úgynevezett nyelv, akkor szent a ghetto is, a sárga folt is",55 szörnyülködött Szabolcsi Miksa, ami, ha megfordítjuk a logikát — a tradíció oltalma szentesítette e tradíció fenntartásához szükséges jiddist — mutatis mutandis összegezte is az ultraortodoxia álláspontját. Ε „hűség a gettóhoz" elítélendő volt vallási szempontból, mert a judaizmus félreértelmezéséből fakadt; történelmi szempontból, mert a történelem folyama iránti értetlenségnek és a magyar nemzet iránti hálátlanságnak a jele volt; s társadalmi szempontból, mert óhatatlanul veszélyezte az egész „ma-46 Szabolcsi Miksa: Meturgeman. Zsidó nemzeti nyelv. Egyenlőség, 1908. jún. 7. 6. 47 Szabolcsi Miksa: A nagyidai esethez. Egyenlőség, 1894. okt. 19. 1. 48 Szabolcsi Miksa: Egy kis nyomás fölülről. Egyenlőség, 1896. okt. 25. 8. 49 Szabolcsi Miksa: Meturgeman. Az intelligensek gyermekei a csodarabbik területén. Egyenlőség, 1903. ápr. 12. 5. 50 Mardochai Hajehudi [Szabolcsi Miksa]: Győzött a butaság. Egyenlőség, 1890. szept. 12. 5. 51 Szabolcsi Miksa: Meturgeman. Zsidó nemzeti., i. m. 6. 52 Szabolcsi Miksa: Megjegyzések Jekelfalussy József adataihoz. Egyenlőség, 1898. dec. 11. 4. Szemben a hivatalos statisztikával, mely szerint, mint említettük, 54 ortodox, 2 neológ és 1 satus quo hitközségben prédikáltak jiddisül 1900-ban, a rendkívül jól informált Szabolcsi Miksa szerint, akinek értelemszerűen semmi oka nem volt, hogy feltupírozza ezeket a számokat, több mint 140 ilyen hitközség volt 1898-ban! 53 Szabolcsi Miksa: A nagyidai.. i. m. 1. 54 Újabb tanács. Egyenlőség, 1889. febr. 10. 8-10. 55 Szabolcsi Miksa: Egy kis nyomás... i. m. 8.
