Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Éva Eszter: A migráció szerepe az Egyesült Államok és Kuba kapcsolatában 101
130 SZABÓ ÉVA ESZTER vei az Egyesült Államok és Kuba között nincsenek sem diplomáciai, sem konzuli kapcsolatok, a kubaiak „letelepedett státusának hiánya annak tudható be, hogy fizikailag lehetetlen vízumot szerezni a kubai konzuli hivatalból."12 6 A H.R. 15183. avagy az 1966. évi kubai státuskiigazításról szóló törvény megszavazása azt eredményezte, hogy kizárólag a kubai menekültek módosíthatták jogállásukat anélkül, hogy először el kellett volna hagyniuk az országot, és harmadik országban kellett volna bevándorlási célú újrabefogadási engedélyt kérniük: „Az igazságügy-miniszter módosíthatja bármilyen kubai születésű vagy állampolgárságú idegen státusát, akit 1959. január l-jét követően ellenőriztek és befogadtak az Egyesült Államokba, vagy rendkívüli beléptetésben részesült, és legalább két éve fizikailagjelen van az Egyesült Államokban; [...] a fenti idegennek ajogszabály alapján engedélyezik a letelepedett státus megszerzését, amennyiben kérvényezi ezt a státuskiigazítást, bevándorlási vízumra jogosult és letelepedett státus céljából befogadható az Egyesült Államokba."12 7 így 1959 és 1966 között létrejöttek azok a legfontosabb jogszabályi feltételek és precedensek, amelyek a jövőre nézve meghatározták a Kubából érkező tömeges bevándorlás további kezelését. Ugyancsak ez alatt az időszak alatt vált fontossá a döntéshozók számára ennek a migrációs áramlatnak a Castro-rendszer destabilizálásában játszott szerepe,12 8 és az USA Latin-amerika-politikájának hagyományos eszköztárába ekkor vették be a bevándorláspolitikát, mint a külpolitikai célkitűzések megvalósításának egy új eszközét. A tömeges bevándorlás megindulásáról szóló kubai esettanulmány tökéletes példáját adja a külpolitika és a bevándorláspolitika egymásra hatása által előidézett kivándorlásnak. A Castro-rezsim destabilizálására irányuló külpolitikai cél megvalósítása érdekében az Egyesült Államok kormánya gyakorlatilag a korlátozásoktól mentes bevándorláspolitika mellett döntött, amelynek keretében a bevándorlási törvények egyes részeinek megváltoztatásával, és a bevándorlási jogszabályok engedékeny végrehajtásával megkönnyítették a kubaiak bevándorlását. A vízumkötelezettség és a deportálási eljárások felfüggesztésén keresztül, valamint főként a rendkívüli beléptetési jogkör gyakorlásán keresztül a végrehajtó hatalom megtalálta azokat az eszközöket, amelyek a leghatékonyabban segítették elő a külpolitikai érdekek érvényesítését a bevándorlási döntéshozatalban, amely ekképpen a hidegháborús külpolitikai célkitűzések előmozdításának eszközévé vált. 126 CSS, SR 1978, 89/11. 7. 127 CSS, SR 2334, 89/11. 1. Azok a menekültek, akiknek az 1966-os törvény rendelkezései szerint módosult a jogállásuk, a nyugati féltekére meghatározott, maximum 120 ezer fős éves bevándorlási kvóta terhére kapták meg a bevándorlási vízumot 1976-ig, amikor is ezt a gyakorlatot jogellenesnek minősítette egy amerikai kerületi bíróság. Ezt követően az éves maximális küszöb fölött még 145 ezer bevándorlási vízumot bocsátottak ki a nyugati féltekéről származó olyan más nemzetiségűek számára, akiktől korábban megtagadták a belépést a státuskiigazítással élő kubaiaknak juttatott vízumok miatt. Ld. USC, S, CJ, USILP 1952-1979, CP 96/1. 59.; Briggs: i. m. 122. 128 A megfogalmazott kételyekkel, valamint azokkal a vitákkal kapcsolatban, amelyek végül annak a kormányzati álláspontnak a megerősödéséhez vezettek - mely nézet egyébként stabilan tartotta magát az 1960-as években, sőt az 1970-es években is élt tovább -, hogy az emigráció gyöngíti a Castro-rezsimet, megmutatja a kubai rendszer kudarcát, és ezáltal elősegíti az USA külpolitikai célkitűzéseinek megvalósítását, ld. az alábbi forrásokat: Scanlan-Loescher: i. m. 122-128.; Jorge I. Dominguez: Cooperating... I. m. 41^15., 70-72.; Bach: Migration... I. m. 15-16.; Masud-Piloto: i. m. 51-52.; CSS, SR 1328, 87/11. 2., 8.
