Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Éva Eszter: A migráció szerepe az Egyesült Államok és Kuba kapcsolatában 101
A MIGRÁCIÓ AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ÉS KUBA KAPCSOLATÁBAN 131 A tömeges kubai bevándorlás kezdetének vizsgálata megmutatja, hogy a külpolitikai szempontok döntő szerepet játszottak a Kubával kapcsolatos bevándorláspolitika kialakításában, és az Egyesült Államok befogadási politikája tette lehetővé, hogy a kubai bevándorlás tömeges jellegűvé váljon. Az általános érvényű migrációs húzó és taszító tényezők segítségével megmagyarázható ugyan az USA-ba irányuló kubai bevándorlás ténye,12 9 de a kubai bevándorlás történelmi időzítésére, nagyságrendjére és jellegére - azaz politikai migrációként történő kategorizálására - a külpolitika és bevándorláspolitika összefüggései adják meg a magyarázatot. Az Egyesült Államok érdekei Kubában a két ország közötti történelmi kapcsolaton alapultak, amelyet 1898-tól a szigetország gazdasági, politikai és intézményrendszerének amerikai penetrációja jellemzett. Ennek megfelelően az 1959-es forradalmat követően az USA kubai bevándorláspolitikáját a Castrorendszer megdöntésére és destabilizálására törekvő külpolitikai érdekekkel összhangban alakították ki, az amerikai penetráció helyreállításának visszaállítása érdekében. Ennélfogva a Kubából érkező jelentős mértékű bevándorlás előmozdítása az USA érdekeit szolgálta. A külpolitikai elképzelésekkel azonban összeütközésbe került a nemzetközi migráció alapszabálya, miszerint ha egy migrációs áramlat egyszer beindul, azt szinte lehetetlen leállítani és kontrollálni, mert idővel az áramlat már önmagát generálja és termeli újra, mivel olyan társadalmi jelenséggé, életformává válik, amely az eredeti kiváltó okoktól függetlenül hosszú távon fennmaradhat. Az Egyesült Államok Kubában játszott történelmi szerepe és a külpolitikai érdekek mentén alakított bevándorláspolitikája hosszú távon egy tömeges bevándorlási áramlat formájában bumerángként ütött vissza az USA-ra, hiszen a menekültáradat nem enyhült akkor sem, amikor a bevándorláspolitikát meghatározó hidegháborús indítékok megszűntek. A migráció folyamatát leíró szintetikus-kettős megközelítés értelmében,13 0 ennek az áramlatnak a kezdeti stádiumát döntően a történeti-strukturális és politikai tényezők (vagyis a külpolitikai érdekek és a bevándorlási politika összefüggései) határozták meg, miközben a gazdasági és szociológiai tényezők (Kuba gazdasági hanyatlása és a kubai közösségek jelenléte az USA-ban) voltak e népességmozgás elsődleges és másodlagos elősegítő tényezői. A migrációs áramlatnak ez az első fázisa egybe esik a kubai menekültek első hullámaival (1959-1962, 1963-1965), amíg a második (1965-1973) és az ezt követő hullámok (1980,1994) a migrációs folyamat döntően gazdasági és szociológiai tényezők által meghatározott második és harmadik fázisába nyúlnak bele, biztosítván az áramlat hosszú távú folytonosságát. A különböző fázisok világos elhatárolása azonban lehetetlen. Az USA és Kuba között meglé-129 Jorge I. Domínguez: Cooperating... I. m. 31. 130 A szintetikus kettős megközelítésről ld. Szabó Éva Eszter: „A bumerángeffektus." Az amerikai külpolitika és bevándorláspolitika összefüggései a Karib-medencében az 1960-as években. Külügyi Szemle, 2002. 4. sz. 102-105. További magyar nyelven hozzáférhető migráció-elméleti megközelítésekről ld. A migráció szociológiája. Szerk Sík Endre. Budapest, Szociális és Családügyi Minisztérium, 2001.; Hárs Ágnes: A nemzetközi migráció: kihívás az emberiség számára. Európa Fórum, 1991. 2. sz. 139-148.; Uő: A nemzetközi migráció néhány problémájáról. Szakirodalmi áttekintés Szociológiai Szemle, 1992. 2. sz. 123-138.; Lévai Imre: Nemzetközi migrációs modellek: főbb típusok és trendek. In: Új exodus. A nemzetközi munkaerőáramlás új irányai. Szerk. Tamás Pál, Inotai András. Budapest, MTA Társadalmi Konfliktusok Kutató Központja - MTA Világgazdasági Kutató Intézete, 1993. 19-39.
